A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Egy hét melegvíz, áram, wifi, meg minden egyéb nélkül földi pokolnak tűnhet a civilizált, városlakó ember számára. Természetesen ez egyáltalán nincs így. Olyannyira, hogy pár nap után egész könnyen hozzá lehet szokni, ha az ember hajlandó alkalmazkodni a körülményekhez. Ugyanakkor a higiéniára így is lehet adni, csak megfelelő találékonyság kell hozzá.
A férfiak helyzete persze közmondásosan könnyebb ilyen helyzetekben. A mezőn a zuhanyzás egy gémeskút, egy, kötőjel kettő darab lavór, illetve egy fémbögre segítségével bármikor megoldható.
Az ember fia csakhamar Szabolcska Mihállyá válik errefelé. Minden nap azon kapom magam, hogy giccses naplementéket fényképezek, és gyönyörködöm abban, hogyan nyugszik le a nap a Bükk csúcsai között. Bár a hegymászók hajlamosak dombocskáknak bélyegezni ezeket a tájakat, nem számít, nekem mindig is a szívem csücske marad ez a környék, és másodszor körbetekintve azért a Petőfi által többször versbe szedett Alföld sem tűnik annyira idegennek.
Mától egy izgalmas vendégposztsorozat indul itt nálunk. Régi kedves kollégánk, Attila nemrég önként vállalta, hogy kiköltözik a pusztába sasfészket őrizni, élményeit pedig több részben osztja meg velünk.
Vol.1 - Bevezetés
Igen jó idő van. Ilyenkor a strandon volna jó a bikinik között! - kiált rám András, az őrzőpontként szolgáló tanya juhásza. Nekem meg eszembe jut, hogy ma, a sasőrzés harmadik napján zuhanyoztam először, egy fémbögre és egy lavór segítségével.
András
Ilyen ez a nomád élet, bár jómagam meglehetősen rutinos versenyzőnek számítok már. Húsz év metálgitározás alatt bőven hozzászoktam ahhoz, hogy egy hétig hátizsákból éljek. Szerencsére az időjárás sem nehezíti a dolgot, péntek óta verőfényes napsütés van a pusztán, jószerivel csak a biciklizéshez veszek fel pólót meg cipőt, egyébként egy szál rövidnadrágban simán el lehet lenni. Naptejet persze nem hoztam, de hát a tanyavilágban ki foglalkozik ilyen városi hívságokkal ugye. Az mindenesetre biztos, hogy a hátizsákomban található öt darab pólóból legalább hármat tisztán fogok hazavinni.
Az éjszaka jelenti az egyetlen kihívást öltözködés szempontjából. A hőmérséklet ilyenkor kegyetlenül le tud hűlni, és bár éjszakáztam már szabadban, arra azért nem vagyok felkészülve, hogy éjfél felé még a rendelkezésünkre bocsátott katonai sátorban is látom a leheletem, annak ellenére, hogy természetesen borozgattunk is kicsit lefekvés előtt. Szégyenszemre dupla zoknit kell húznom, mielőtt lefekszem aludni, és ilyenkor annyira nem nyugtat meg a tudat, hogy nekünk igazából szerencsénk van, szemben az előző csapattal, akikre négy-öt napig esett az eső egyfolytában. De amikor másnap Andrással beszélgetek, ennek az érzésnek már nyoma sincs, és azt gondolom, tényleg, miért is ne feküdnék ki a bikinis csajok közé, még ha pont itt, a mező közepén kissé tájidegennek is hatnának. Vagy a strand van kicsit messze.
Persze ez nem egy tunéziai nyaralás. Ott, a sivatagban még ennél is nagyobb hőingással kellene szembenéznünk, és ilyenkor hajlamos vagyok azt mondani, hogy a tuaregek aztán tényleg kemény fickók lehetnek, hiszen nap mint nap elviselik azt a klímát. Én csak fészekőrzésre jöttem, összesen egy hétre, hogy kiszabaduljak a városból, meg úgy általában a hétköznapi életemből erre a pár napra, szóval alapjában véve mégsem tudok semmit a nomád életformáról, hiába is tetszelgem itt a tapasztalt, sokat látott vándor szerepében.
Na jó, de mi ez a fészekőrzés, kérdezhetik többen. Elmondom szívesen. Van Magyarországon egy gyönyörű, fokozottan védett ragadozó madár, a parlagi sas, melynek megőrzéséért jelenleg a második fajvédelmi program fut. Testhossza 72-84 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig akkora is lehet, hogy a kifejlett példányok átérnének egy megtermett férfiembert is tetőtől talpig.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, együttműködve a Hortobágyi, a Bükki és a Kőrös-Maros Nemzeti Park Igazgatósággal, a HELICON LIFE+ projekt keretében, önkéntesek bevonásával idén is fészekőrző akciót hirdetett, a Jászsági-, valamint a Dévaványai Különleges Madárvédelmi területen, illetve a Borsodi- mezőségben. Én az utóbbi helyre jelentkeztem, Seres Nándor természetőr csapatába.
A fészekőrzés elsődleges célja, hogy a parlagi sasok költőállományát – mely egyben az európai uniós állomány kétharmada – megóvjuk a fészkelési időszakban jelentkező emberi zavarástól, és az esetleges bűncselekményektől, mint a mérgezés, netán lelövés, fészekrablás. Emellett a megfigyelés során fontos adatokat gyűjthetünk a sasok életével kapcsolatban. Nos, ez az, amiért egy héten keresztül fémbögréből zuhanyozom, barátaim. Hogy miért érte meg ez, a folytatásból hamarosan kiderül!
