Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az Év Fáját, mely 2012-ben a zselnicemeggy lett. A mozgalom célja, hogy a szakmai és a laikus közönségnek egyaránt bemutassa a hazai erdők kevésbé ismert fafajait. Az adott évben az erdészeti ismeretterjesztés, az erdei iskola programok, tanulmányi versenyek és a szakmai kutatások kiemelten foglalkoznak az év fájával.

A hazai erdők egyik legkorábban, akár már április elején virágzó fája a zselnicemeggy (Padus avium). Magyar neve a szláv 'zelena' szóból ered, mely zöldet jelent, és a korai lombfakadásra utal, de májusfa, büdöshárs, erős illatú, fehér fürtös virágai miatt gyöngyvirágfa, vagy apró fekete terméseire utalva vadmeggy és kutyacseresznye néven is ismert.

A zselnicemeggy hatalmas területen terjedt el: Európában a Skandináv-félsziget északi csücskéig is eljut, délen viszont az Ibériai-, Appennin- és Balkán-félszigeten szórványosabban találkozunk vele. Nyugat-keleti irányban Nagy-Britanniától egészen az Amur-vidékig, Kamcsatkáig és Japán északi részéig nyúlik, érdekes módon Észak-Afrikában az Atlasz-hegységben is megjelenik, s itt éri el legmagasabb előfordulását 2200 m tengerszint feletti magasságon.

8-18 m magas fafaj, de kedvezőtlen termőhelyeken csak cserjeméretű marad. A fagyokkal szemben ellenálló, vízigénye nagy. Tipikus mészkerülő faj, szereti a humuszban és tápanyagokban gazdag talajokat. Lombja nagyon gyorsan lebomlik, nagy mennyiségű kalciumot juttat vissza a talajba, ezáltal termőhelyét is javítja. Hazánkban a síkvidékeken elsősorban az ártereken jelenik meg, ahol szépen fejlődik nagyobb termetű fafajok árnyékában is. Megtalálható a láperdőkben, a hegy- és dombvidékeken a patakok mentén, mert jól bírja a pangó vizet is.

Feketésszürke kérgének hatóanyaga vizelethajtó, izzasztó hatású, köszvény, reuma és szifilisz ellen is használták. Különösen a skandináv országokban kérgéből színanyagokat vontak ki, s különböző vegyi anyagok hozzáadásával szürke, narancssárga vagy sötétbarna gyapjúfestékeket nyertek belőle.

Július végén érnek borsó nagyságú, fényes fekete lédús termései. Keserédes ízük kevésbé élvezhető, de régészeti bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a kő- és bronzkorban fogyasztották. Ázsiai népek gyümölcslé és vegyes gyümölcsíz készítésére ma is felhasználják.

Fája sárgás- vagy vörösesfehér, közepe zöldesen sávozott. A faanyag rugalmas, könnyen hasítható, jól munkálható, és bár nincs akkora jelentősége a faiparban, mint a közönséges cseresznyének, a belsőépítészetben és csónakgyártásnál használják.

2010-ben Csehországból indult egy másik kezdeményezés, az Év Fája Verseny, melyhez eddig 7 európai ország csatlakozott. Itt nem a fa kora vagy ritkasága számít, bárki – egyén vagy közösség – benevezhet egy neki valamiért fontos fát. Nálunk az Ökotárs Alapítvány honosította meg a kezdeményezést, melynek lebonyolításában már az OEE is közreműködik. Az idei nevezés nemrég elindult, június 30-ig várják a jelöléseket itt. A zsűri által kiválasztott 12 fára aztán a közönség szavaz, a legtöbb voksot kapó pedig indul a nemzetközi versenyen, amit tavaly a Felsőmocsoládi öreg hárs nyert meg.

Forrás és további információ itt. 

Képek innen