Jó, hogy kitaláltuk ezt a parkokat bemutató sorozatot, mert olyan helyekre jutok el, ahol még soha nem jártam, pedig lassan 30 éve élek a fővárosban. A múlt hét elején még szépen sütött a nap, így következő állomásként végigjártam a Városmajori parkot, amely mellett már rengetegszer elsüvítettem.

A Szilágyi Erzsébet fasor – Csaba utca – Maros utca – Ignotus utca által határolt terület a XII. kerületben fekszik, a Moszkva tértől (nekem már csak az marad) néhány perc gyalog. A Csaba utcán mentem be, ahol már messziről látszik a régi kis templom, és a később épült új templom harangtornya.

Ha itt besétálunk, a zajos Szilágy Erzsébet fasor helyett madárfüttyös turistaútvonalon juthatunk el a fogaskerekűhöz.

A terület eredetileg az Ördög-árok árterülete volt, sokáig kaszálóként, majd katonai területként funkcionált. Tulajdonviszonyait illetően érdekes, jellemző történet a következő:
„A törökök 1686-os kiűzetése után a terület Buda város birtokába került, de Pfeffershoven várparancsnok várvédelmi övezet céljára lefoglalta, és a terület egy részét magánemberként birtokba is vette. Amikor a várparancsnoki tisztségéről lemondott, a majort – amely nem is volt az övé – eladta Buda városának. A következő várparancsnok, gróf Daun Henrik József pert indított az eladás ellen, és csak 1724-ben adta el (ismét) a városnak a terület nagy részét, a kisebb részén pedig villát építtetett magának. A furcsa történet hat esztendővel később zárult le, amikor Buda városa a majort és a villát is megvásárolta.”
(Salamin András: Hegyvidéki utcanév-lexikon, 2006)

A park történetének további részleteibe nem mennék most bele, hányattatásairól dióhéjban annyit, hogy volt kertészek bérleménye, majd 1785-ben II. József rendelte el a közpark létesítését. A 19. század elején ideköltözött a budai vurstli, amivel megindult a park hanyatlása. Az elhanyagolt Városmajor rehabilitálása 1920-ban indult újra, amikor befedték az Ördög-árkot, később felépítették a két templomot, és újraparkosították a területet. Az akkor telepített fákat láthatjuk most is, gyökereiket továbbra is az Ördög-árok vize táplálja.


Manapság - némi túlzással - minden igényt kielégít, amit egy parktól el lehet várni. Régi és új jól megférnek egymás mellett: a szobrok, a modern, bekerített játszótér, pingpongasztalok, bekerített kosárpálya és külön palánkok is.

Beethoven

Hüvelyk Matyi

Látszik, hogy a kertészek folyamatosan gondozzák a zöldfelületeket: most éppen fűmagot vetettek a kikopott részekre, árvácskákat ültettek, gallyazták a fákat, összeszedték a lehullott leveleket.


A rongálás, tagelés, szemetelés persze itt is jellemző, úgy tűnik, ez ellen mindenhol tehetetlen a parkfenntartó. Szeptemberben volt ugyan önkéntes takarítás, de mostanra megint szemét borít bizonyos részeket, ami ellen szerintem az egyetlen módszer a folyamatos takarítás lenne, ha már az emberek egy részét nem lehet átnevelni. Márpedig nem lehet.


Lehet, hogy ezt a falat direkt graffitinek rakták ide?!

Ettől eltekintve nyugodt, hangulatos hely – legalábbis nappal -, jókat lehet sétálni, gyereket legeltetni, kutyát is be lehet vinni, csak a lejtőkről nagy sebességgel érkező biciklisekre kell figyelni. Vagy nekik ránk.

Tetszett.

Akit részletesebben érdekel a Városmajor (és Krisztinaváros) egyébként rendkívül érdekes története, itt és itt olvashat róla.