A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legelterjedtebb ragadozó, szinte az egész világon előforduló, magányos életmódot folytató kutyaféle.
Sokáig csupán kártékony ragadozónak tartották, és irtották, mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Ebben nálunk Fekete István regénye, és az abból készült rajzfilm alapvető jelentőségű volt, hiszen nagymértékben módosította a rókáról alkotott véleményünket.
Felfedezték, hogy nem csak a háziszárnyasokat pusztítja előszeretettel, hanem a szántóföldek kártékony rágcsálóit is, ezáltal hasznosnak is nevezhető, de azért a könnyebb zsákmány reményében csak-csak odatéved a baromfiudvarba, ahol általában tényleg egyszerű a dolga.
Korábban azt tartották, hogy az a róka, amelyik közel merészkedik az emberhez, veszett. Ez a kijelentés ma már nem feltétlenül állja meg a helyét, hiszen egyre többször olvashatunk a városba rendszeresen bejáró vadállatokról. Egyik erdélyi ismerősöm mesélt arról, hogy nálunk egyszer egy medve bement a lépcsőházba, és átválogatta a szemetet. Bár erre nekünk szerencsére nem kell számítanunk, azért jó, ha tudjuk, hogy egyre több vadállat költözik be a városokba. Példák a közelmúltból itt és itt. Pécsen például az egyetem botanikus kertjének szomszédságában is vannak rókavárak.
Ezzel kapcsolatban viszont újra felmerülnek az egészségi kockázatok, hiszen a veszett róka valójában szelíd, de hirtelen agresszivitás és izombénulás jellemzi. Ráadásul a veszettségnek a lappangási szakaszban nincsen külső tünete. Erre megoldásként 1992 óta szervezetten próbálják immunizálni a rókákat, azaz országszerte csalifalatokat szórnak ki, amelyben oltóanyag található.
A Noé Állatotthon alapítvány ma már rókamentéssel is foglalkozik, melynek keretében rókarezervátumokat létesítenek, és virtuálisan örökbe fogadhatunk egy-egy példányt is.
Sajnos a rókák jogi helyzete rendezetlen. Az állat egész évben vadászható, azonban csak lakott területen kívül, a városi rókáknak még nincs felelőse. Hacsak ő nem:
Utolsó kommentek