A tél még el sem kezdődött, a növények máris temetik. Sok helyről jönnek a tavaszra utaló információk: nyílik a hóvirág, az ibolya, virágzik néhány gyümölcsfa, bimbós az orgona, sárgállik az aranyvessző. Meg a téltemető is (Eranthis hyemalis).
A pici sárga virágfejek „normális esetben” februárban bújnak elő, sokszor a hó alól. Ez a boglárkaféle az egyik legkorábban virágzó növényünk. Eredetét csak találgatják, egyesek szerint a mediterrán területekről került hozzánk, és egykori kolostorkertekből vadulhatott el. Mindenesetre vadon leginkább gyertyános-tölgyes erdők talaját borítja, ha nem háborgatják. Élőhelyei visszaszorulása miatt védett növénnyé nyilvánították, eszmei értéke 5000 forint.
A télikének is nevezett növényről úgy tartják, ha kivirágzik, itt a tavasz. Ez idén nyilvánvalóan nincs még így, de aki a kertjébe telepített belőle, már most élvezheti élénk színeit. A részben árnyékos helyet és a humuszos talajt kedveli, viszonylag gyorsan terjed. Gumóit szétosztva ősszel ültethetjük kb. 1,5 cm mélyre, a korai virágzás után kifejlődő tüszőtermések magjait pedig a hangyák segítenek terjeszteni.
A sárga virágok elvirágzás után bezöldülnek, az egész növény visszahúzódik, és a gumók a föld alatt várják a következő tavaszt. A Dunántúlon még gyakoribb vadon, de egyre ritkábban találkozhatunk vele. Viszont a kertekben már régóta kedvelt növény, hiszen korán színt visz a téli szürkeségbe. Más zsenge zöld növényekkel (pintypanglevél), virágokkal (ibolya) ellentétben ez a növény nem való az első tavaszi salátákba, mert mérgező.
A természet ilyen korai ébredése elég szokatlan, de talán bízhatunk a mélyen gyökerező gyümölcsfák bölcsességében, hátha nem hagyják átverni magukat...
Képek forrásához katt a fotókra.
Utolsó kommentek