Éppen egy hete Pritt-manóknak álcázott piros pólós Cser Kiadós és Kapanyeles lányok lepték el a Feneketlen-tó parkolóját. Mint arról már hírt adtunk, a Madarak és Fák Napja alkalmából idén is közös pályázatot hirdetett a Henkel és a Cser Kiadó. A mostani feladat az volt, hogy a gyerekek a fenti témához kapcsolódva minél hosszabb papírfüzéreket készítsenek ragasztásos technikával. A pályázatban rekordkísérlet is szerepelt: a tét az volt, körbeérik-e a füzérek a mintegy 400 m kerületű Feneketlen-tavat.

Az óvodás és iskolás gyerekek idén is nagy lelkesedéssel dolgoztak: a szebbnél szebb munkák 127 helyről érkeztek, volt, ahonnan több is, így a kiadó furgonja hamar megtelt.

A folyamatosan érkező gyerekeket színes program várta: a Madárdal zenekar koncertje mellett kézműves foglalkozásokon vehettek részt, a solymászbemutató után a bátrabbak kézbe (azaz kézre) is vehették a főszereplőket, a Környezetvédő Kommandóba jelentkező gyerekek szemetet szedtek a tó környékén.

Mi mindeközben el sem mozdultunk a tavat körbevevő korláttól: először madzagot ragasztottunk fel rá, megkönnyítendő a későbbi rekordkísérlet ellenőrzését. Az égiek szerencsére nagyon kegyesek voltak hozzánk, ami az egész hét időjárása alapján egyáltalán nem volt biztos. A kora reggeli órákban csak a tó környéki madarak, teknősök  és fák figyelték érdeklődve, mi ez a felhajtás.

Amikor körbeértünk, kezdhettük a füzérek felerősítését. Újabb kör a tó körül. Már látszott a feladat vége, amikor rájöttünk, hogy bizony még rengeteg füzér maradt.

Időközben a gyerekek is keresni kezdték saját munkáikat, úgyhogy belefogtunk a második sor felragasztásába. Az eredményhirdetés végére nagyjából készen is lettünk, a díjazottak maguk ragaszthatták fel saját munkáikat.

Közben megérkezett a magyar rekordokat hitelesítő Sebestyén István is, akivel újabb kört tettünk a tó körül, hogy megállapíthassa, minden megfelel a rekord feltételeinek. A délelőtt folyamán sok járókelő – unokázó nagyszülők, kutyások, sétálók- érdeklődött, mi is történik, és mindenkinek nagyon tetszett a dolog.

A rekord felállításához leszedtük az elsőként felrögzített madzagot, így újabb kör következett. Ezt a végtelennek tűnő gombolyagot aztán két villanyoszlop közé kifeszítve mérte le a hitelesítő: legnagyobb örömünkre a rekord duplán is sikerült, mert a füzérek több mint kétszer érték körbe a tavat!

Végül a nézelődők nagy bánatára leszedtük a füzéreket is, nehogy a szél vagy valaki más letépkedje, és szemét legyen belőlük. Később egy könyvben majd megjelennek a legszebbek, bár a zsűrinek nem volt könnyű dolga, mert látszott, hogy a legtöbben rengeteget dolgoztak, és gyönyörű füzéreket alkottak.

Szép nap volt: a gyerekek jól szórakoztak, hasznos ajándékokkal távoztak, a véletlenül arra járók mosolyogtak, végre történt valami pozitív dolog! És mi sem éreztük rosszul magunkat, bár másnap a derekunk és lábunk jelezte, hogy a füzérragasztás felér egy kiadós kapálással…