Kapanyél

Kinél december 5-én este, kinél 6-án reggelre érkezik a Télapó, másnak a Mikulás jön, egy biztos, ilyentájt kezdődik az Euphorbia pulcherrima, azaz a mikulásvirág tündöklése. A Mexikó trópusi vidékein őshonos növény gyönyörű piros levelei már az ott térítő ferencesek figyelmét is felkeltették: ők használták először karácsonyi dekorációnak.

Egyik este kétségbeesetten telefonált szabadság-hegyi kertbarátom, hogy ápolt birtokát feltúrta valami vagy valaki. Nagy gond, hiszen az elmúlt két évben tekintélyes summát költöttek a néhány évtizede szebb napokat megélt felület rehabilitációjára. Drága fűmag került a feltáplált földbe, a beteg gyümölcsfák is meggyógyultak, magához tért a szilva, meggy, cseresznye és egy olyan almafa is, amelyre már évekkel ezelőtt keresztet vetettek. Erre most feltűnt a földtúró.

Nem vakond, vaddisznó

A kutyatartó kertbarát nyilván nem szeretne lemondani a szép, ápolt kertről, pedig a négylábú kedvenc(ek) és a rendezett díszkert gyakran tűnnek összeegyeztethetetlen dolgoknak. Nem elég, hogy vakondokok, csigák, rágcsálók és egyéb kártevők teszik próbára a hobbikertész idegeit, még saját házőrzőjével is meggyűlhet a baja.

Hektor és Fifi

A sok közszájon forgó tanács ellenére a karácsonyra megvásárolt mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) ünnepek utáni életben tartása csak olyan, különleges körülmények között lehetséges, amelyeket egy átlagos lakásban képtelenség megteremteni. Persze más a helyzet Mexikóban, ahol ez a növény őshonos. Ott nem a lakásban, hanem parkokban, kertekben tartják a három-négy méteresre megnövő, lombhullató bokrot. Klímánkon ezért inkább ajánlható az évenkénti vásárlás, mint a vergődés. Aki kudarc nélkül meg akarja úszni a mikulásvirág-kalandot, jobb, ha (cserepes) vágott virágként kezeli.

Mexikóban nincs szükség trükkökre

A sorozat következő tagja is Halloweenhez kötődik, akárcsak a pók és a tök, hiszen ezek mellett a denevér az ünnep egyik legismertebb szimbóluma. A denevérek (vagy bőregerek) az egyetlen repülni tudó emlősök. Mellső végtagjukon az ujjak jelentősen meghosszabbodtak, és hártya van közöttük valamint a törzsük között, amellyel képesek a vitorlázórepülésre. A földön a denevérek esetlenül mozognak.

Méretük szerint két csoportba oszthatjuk őket: nagydenevérekre (repülőkutyák) és kisdenevérekre. A nagydenevérek többsége gyümölcsökkel táplálkozik, és a trópusi éghajlaton él, míg a kisdenevérek többnyire rovarokkal táplálkoznak.

Indiai repülőkutya