A statisztikák szerint nem túl sokan ünneplik ma a névnapjukat, Nárciszt. Ludas lehet ebben a név eredetét körüllengő több legenda is.

Az egyik történet főszereplője Narkisszosz, a gyönyörű ifjú. Anyjának, Loiriopé nimfának azt jósolták, hogy fia boldog lesz, ha nem ismeri meg önmagát.  A fiú csodaszép ifjúvá cseperedett, a nimfák versengtek a kegyeiért, ő azonban gőgösen mindenkit visszautasított. Viselkedésével felébresztette az istenek haragját is, akik megbüntették a fiút: olyan valakibe szeretett bele, aki nem tudta viszonozni a szerelmét.

Történt ugyanis, hogy Narkisszosz vadászat során egy tiszta forrás vizével akarta szomját csillapítani. Amikor a víz fölé hajolt, megpillantotta a saját tükörképét, és azon nyomban beleszeretett. De hiába próbálta megölelni magát, nem sikerült. Egész nap a folyó partján feküdt, a saját tükörképét bámulta, sóvárgott, ahogy a nimfák őérte. Amikor a lelke az Alvilágban átkelt a Sztüx folyón, még egyszer kihajolt a csónakból, hogy egy utolsó pillantást vessen tükörképére.

Reggelre a nimfák Narkisszosz helyett csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak, amely azóta is az önimádat jelképe. Ha jól megnézzük, szirmai kicsit befelé (maguk felé) hajlanak. Az etikett szerint nem is illik vendégségbe nárciszt vinni.

A másik történet szerint Hádész, az alvilág istene beleszeretett Démétér istennő lányába, Perszephonéba. Egy napon Perszephoné társnőivel virágot szedett, és egyszer csak megpillantott egy új, bíbor és ezüstszín szirmú virágot. Az édes illatú csodás növénynek több száz bimbója fakadt. A lányok nem látták a rét másik végében nyíló simeretlen virágot, így Perszephoné egyedül ment oda, hogy megszedje kosarát. Amikor le akarta szakítani a virágot, megnyílt a Föld, a hasadékból fekete paripák vontatta kocsiján Hádész ugrott elő, és elragadta a lányt.

Nos, ha keresztnévnek nem is, virágnak nagyon is népszerű a nárcisz, önimádat ide vagy oda. A kerti ültetésről elvileg már lemaradtunk, bár a késői virágzású fajtákkal még lehet próbálkozni (pl. az ún. poëticus (nárciszokkal). Cserépbe viszont még nyugodtan ültethetünk, akár magában, akár más tavaszi hagymásokkal vegyesen. Az ültetőedény kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy jó legyen a vízelvezetése és bírja a fagyokat.

Narcissus poeticus 'Recurvus'

A hagymákat kb. 3-szor olyan mélyre kell ültetni, mint a gumó magassága. Ha vegyesen ültetünk hagymás növényeket, játszhatunk a nyílási időkkel, a színekkel, a magasságokkal is, így egy cserépben folyamatosan élvezhetjük a tavaszi hagymások üdeségét.

Aki pedig nem bír tavaszig várni, már karácsonyra hajtathat virághagymákat, de erről majd legközelebb...

Boldog Nárciszokat!

Forrásokért katt a képekre!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!