Kapanyél

A patisszon (Cucurbita pepo convar. patissoniana Greb.) - vagy püspökkalap, esetleg ujjas- vagy csillagtök - nekem egy igazi botanikai talány. A teremtéstörténetét valahogy úgy képzelem, hogy a Jóisten (vagy a természet, vagy akármi is legyen az) éppen a tökféléknél tartott, de az uborka, a főzőtök és a cukkini után már valami virágra vágyott, csak a kezében még nagyon benne voltak a fent említett zöldségfélék tulajdonságai. Különben mi értelme volna egy ízre ugyanolyan jellegtelen dolgot alkotni, mint a spárgatök, ráadásul mindezt megpucolhatatlan formában?!

A tömegnövényekre kár sok pénzt költeni, a meleg nyárban házilag is sokszorosíthatjuk őket. Az eljárások többsége egyszerű, és aki próbálkozik, nem sokat veszíthet, ha esetleg a fióka életre keltése nem sikerül.

A folyamatosan nyíló egynyári virágokról már lehet magot gyűjteni. Azt azonban tudni illik, hogy nem hibrid-e a szaporításra kiszemelt növény. Ha igen, akkor felesleges a magfogás, mert nem biztos, hogy az utód hasonlítani fog.

Kb. 10 éve történt, hogy a szomszéd néni a kezembe nyomott egy nagy csokor zeller kinézetű zöld levelet, mondván, ez maggi, és elég belőle egy szál a húslevesbe. Előtte soha nem hallottam ilyen nevű növényről, csak az ételízesítő Maggiról, ami gyerekkorom nagy kedvence volt. Hollandiában élő nagybátyámnak köszönhetően a nagymamánál mindig volt jó pár üveggel, és annyira szerettük, hogy a gyümölcslevesen kívül mindenbe löttyintettünk belőle.

A természetben a kúszónövények mindig megtalálják a módját, hogy kedvükre kapaszkodjanak felfelé. Ugyanezt a kertben is megteszik, ha módjuk van rá: egy fa vagy fal mellé ültetett, esetleg véletlenül megeredt borostyán, vadszőlő, lonc vagy futórózsa akár segítség nélkül is képes megkapaszkodni.

Konyhakertünk művelésekor sok munkát és energiát takaríthatunk meg, ha egyszerűen követjük a természet adta mintát. Az erdő talaját mindig borítja valami, ha az ágyásokat betakarjuk, kertünknek is tápanyagdús, finom szerkezetű lesz a talaja, akárcsak az erdőé.