Kapanyél

A június növénye címre méltán számíthat a tűzliliom (Lilium bulbiferum). Vannak nála pompásabbak, illatosabbak is, de azért el kell ismerni, hogy nagyon jól mutat egy tűzliliomsor. Ahogy más liliomok, úgy ez is nyár elején bont elegáns virágot. Falusi környezetben júniusi utcadísznek is tartják, ilyenkor csinos sorfalat alkot a kerítés előtt, vagy a vizes árok mellett. De nagyon jól mutatnak a kertben, a sötét hátteret adó cserjék tövében. A botanikusok a liliomfélék legalább száz faját ismerik, a kertészek pedig számtalan hibridjét nevelik.

A tömegnövényekre kár sok pénzt költeni, a meleg nyárban házilag is sokszorosíthatjuk őket. Az eljárások többsége egyszerű, és aki próbálkozik, nem sokat veszíthet, ha esetleg a fióka életre keltése nem sikerül.

A folyamatosan nyíló egynyári virágokról már lehet magot gyűjteni. Azt azonban tudni illik, hogy nem hibrid-e a szaporításra kiszemelt növény. Ha igen, akkor felesleges a magfogás, mert nem biztos, hogy az utód hasonlítani fog.

A tél még el sem kezdődött, a növények máris temetik. Sok helyről jönnek a tavaszra utaló információk: nyílik a hóvirág, az ibolya, virágzik néhány gyümölcsfa, bimbós az orgona, sárgállik az aranyvessző. Meg a téltemető is (Eranthis hyemalis).

Egy igazi kertbarát külföldi nyaralása idején érdeklődéssel figyeli a helybeliek igyekezetét. A legtöbb nyaralóhely közparkjaiban, botanikus- és magánkertjeiben van is mit tanulni. Népszerű Horvát-, Görög-, Olasz-, Spanyol- és Törökország, ahol rengeteg olyan növénnyel is találkozhatunk, amelyeket szívesen látnánk saját kertünkben vagy dézsában a balkonon. Nem árt, ha zsebkertbarátkészlettel indulunk a mediterrán országokba nyaralni. A megpakolt autóban mindig találni egy kis helyet egy-egy dugványnak, amiből itthon szép emléknövényt lehet nevelni. (Azt azonban tudni kell, hogy az Unión túli területekről beérkező növények, növényi részek behozatalára sokféle korlátozás létezik.)

A legjobb lenne palackkertben hazahozni a növényeket

Most nem egy újfajta burgonyáról, de még csak nem is valami jó kis receptről szólunk, hanem a rózsaszaporításról.

A dugványkészítés nem nagy ördöngösség, még városi, ámde telektulajdonos nagymamám is gyakran csinálta. Igaz, ő nem kerített nagy feneket a kertészkedés tudományának. Ahogy már valahol a blogon régebben említettem, vetni úgy vetett, hogy kiszórt egy marék magot, majd amikor kikeltek, a hasonlókat csoportosítva ültette össze. A szőlőt mindig szemmagasságban vágta le, mintha sövény lenne, mégis neki volt a legszebb termése az utcában.