Kapanyél

Tudta? Hazánkban 3 fecskefaj fordul elő

A fecskefélék családjából Magyarországon a füsti fecske (Hirundo rustica) tartozott (a múlt idő nem elírás!) a leggyakoribb és legismertebb madarak közé; számos versben feltűnik a régi falusi porták, állattartó épületek csicsergő madara. Színezete felül acélkék (távolabbról ez feketének tűnik), az alsó oldala fehér, torka téglavörös. Nagyon jellemzőek hosszú szélső faroktollai.

A molnárfecske (Delichon urbica) szintén kötődik az emberi építményekhez, az állattartáshoz viszont nem. Fészkét a házak külső homlokzatára építi. Zömökebb alkatú, felül acélkék, alsó fele fehér, faroktollai rövidek, enyhén villásak, felülről nézve a farok tövén fehér folt látható.

A partifecske (Riparia riparia) állománya nagyon hektikusan alakul hazánkban. Eredeti fészkelőhelyei a folyók által kialakított függőleges partfalak, ezek mellett gyakran megtelepszik homokbányákban is. Barnás színezetű, alsó része fehér, a nyak környékén egy barna szalaggal.

A leggyakrabban használt fűszer- és gyógynövények eredetileg nagyon sokféle, különböző éghajlatú vidékről származnak, így igényeik is eltérőek. Ennek ellenére mindegyikük jól érezheti magát a kertünkben, ha fűszerspirált építünk. Maga az ötlet annyira zseniális, hogy akár a természet is megalkothatta volna, hiszen erre az alakzatra számos példa létezik.

Az orgonák pompás, illatos tavaszi növények. Általában az érettségi ballagásra bontanak virágot, a legtöbb helyen ingyenes tömegvirágként a vonulási útvonal és az osztálytermek díszeként illatoznak a szimpla vagy dupla fajták. Az idén azonban másról kell gondoskodni a teremdíszítőknek, ami nagy baj, ugyanis sok bokrot egyedül a virágtolvajok metszenek.

A kerti tó - a rendelkezésre álló helytől függetlenül - egyre nagyobb divat, és tényleg akár egy lavórral, vagy némi ásással és tófóliával bárhol létrehozhatunk egy kis "vizesblokkot". A blogon korábban már többször esett szó a különböző méretű tavakról, amelyek kialakításánál fontos, hogy néhány szabályt szem előtt tartsunk.

Megfigyelték, hogy a növények nem egyformán használják fel a tápanyagokat: vannak éhesebbek, amelyek hamar "kizsigerelik" a talajt, mások kevesebbel is beérik. Képletesen szólva, ha az éhesek mindig ugyanabból a tálból esznek, az gyorsan kiürül, míg a kis étkűek táljában megmarad az étel. Ezért célszerű, ha minden étkezésnél mindenki eggyel arrébb ül, és a másik tálból fogyaszt.

Ez a vetésforgó alapja, vagyis, hogy minden növény a következő évben más ágyásba kerül, mint ahol előzőleg volt. Így a talajnak van ideje feltöltődni, és a tápanyag is egyenletesebben fogy belőle.