Kapanyél

Szerencsés, akit nem szeretnek a szúnyogok, és meleg nyári estéken nyugodtan ücsöröghet, beszélgethet a szabadban. Én ilyen vagyok, a gyerekekre cserében azonban sormintát szúrkálnak ezek a mohó nőstények.

Korábban már írtunk itt néhány növényről, amelyekkel védvonalat építhetünk ki az ücsörgés helye körül. Ha ez nem lenne elég, a biztonság kedvéért gyorsan összedobhatunk néhány szúnyogriasztó gyertyát.

Formás kis üvegekbe tegyünk mentát/rozmaringot/levendulát/citromfüvet, töltsük fel vízzel, tegyünk a tetejére ctrom- és vagy lime-szeleteket, és biztos, ami biztos, csepegtessünk rá egy kis citronellaolajat. A végén jöhet az úszógyertya, majd várjuk a hatást. 

Ha úgy érezzük, hogy az így nem elég, magunkra is cseppenthetünk az illóolajból. A szúnyogok elvileg utálják a citronellaillatot. Ha egy-egy példány mégsem tud erről a tulajdonságáról, legalább jó illatúen töltöttük az estét.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Bár a hivatalos jelentések szerint sok helyen folyik már a szúnyogok gyérítése (szép szó, kifejezi a vérszívókkal folytatott szélmalomharc lényegét…), főleg, aki vízhez közel tölti a nyarat, nem biztos, hogy érzi ennek bármilyen hatását. Szerencsére van jó néhány növény, amelyek illata az emberi orrnak kellemes, a szúnyogok (meg egyéb repülő kellemetlenkedők) viszont utálják, így ezekből érdemes ültetni a bejárathoz, az ablak alá, és/vagy a kertbe, ahol ücsörögni szoktunk.

Az ilyen frontokkal terhes időszakban az ember lánya a többedik álmatlan éjszakát követő fejfájós nappal után valamilyen gyógyír után kiált. Lehetne az néhány tabletta is akár, de minek mérgezné magát, ha a virágládában ott illatozik az élénkzöld citromfű.

Az orvosi citromfű (Melissa officinalis) egy kisebb házi patikával felér, nem is csoda hát, hogy a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2014-ben az Év gyógynövényének választotta.

A leggyakrabban használt fűszer- és gyógynövények eredetileg nagyon sokféle, különböző éghajlatú vidékről származnak, így igényeik is eltérőek. Ennek ellenére mindegyikük jól érezheti magát a kertünkben, ha fűszerspirált építünk. Maga az ötlet annyira zseniális, hogy akár a természet is megalkothatta volna, hiszen erre az alakzatra számos példa létezik.

Nemrég a zöldségesnél vettem néhány citromot, és bár feltűnt, hogy egyik-másik kicsit narancsosabb színű a többinél, a kora reggeli óra nem ösztönzött a dolog mélyebb elemzésére. Aztán a zöldséges megkérdezte, tudom-e, hogy a citrom közé citrancsot is kevertem? Nem tudtam, de gyanút fogtam, mert eddigi ismereteim szerint a citrancs a grépfrút magyaros neve, ha valakinek a kiejtés szerinti helyesírás nem tetszene.

Elkezdtem hát nyomozni, és hamar kiderült, hogy teljesen véletlenül egy rendkívüli citrusfélét sikerült beszereznem: a Meyer-citromot. Formára inkább citrom, színre közelebb áll a narancshoz, az íze pedig (nekem) a mandarinét idézi. Nem is igazán lehet tudni, hogy citrom-narancs vagy inkább citrom-mandarin természetes hibridje-e.