"Mint lyukas zsákból a lencse, úgy hulljon rád a szerencse" - szól az újévi jókívánság. Nos, most, hogy már harmadik napja eszem a lencsét a szebb jövő reményében, két dolog motoszkál a fejemben:
A tavasz után az ősz a kedvenc évszakom főleg a színek és az illatok miatt. Ez utóbbiak közé tartozik a sült gesztenye és a sütőtök illata, mert nagymamám mindkettőt gyakran készítette. Igaz, gyerekkoromból csak a márványosan fehér héjú, lapított gömbölyű sütőtök hatalmas szeleteire emlékszem, de manapság már többféle közül válogathatunk.
Nagydobosi óriástök
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sem anyukám, sem anyósom nem engedi ki a fennhatósága alól a klasszikus befőzést (lekvárok, szörpök, befőttek, savanyúságok stb.), úgyhogy kedvemre vacakolhatok néhány különlegesebb vagy viccesebb növény eltevésével. Főztem már szörpöt rózsasziromból, mentából és levendulából, készítettem mazsolás-fahéjas hagyma-, rózsa- és levendulalekvárt, kandíroztam narancshéjat is. Legújabb szösszenetem a sárga paradicsomlé.
Vagy köszméte. A Ribes uva-crispa eredetileg Európa és Ázsia ritkás erdeiben volt honos. 50-150 cm magas, szélesen elterülő cserje, ritkásan álló hosszú, vékony, szürkésbarna ágakkal. A levelek kettesével, hármasával, ritkábban ötösével elhelyezkedő hegyes tüskék hónaljában állnak (igen, tüskék; sajnos nem olyanok, mint a málnán, ezek a tüskék akár 1 cm-esek is lehetnek, ami bizony megnehezíti az ápolást és a betakarítást). A levelek szőrösek, kerekdedek vagy szív alakúak, szélességük 2,5-3 cm.
A fekete áfonya színével mindig is jóban voltam, nagyon tetszik a bogyók hamvas kékesfekete héja. Múltkor a piacon nem tudtam ellenállni neki, vettem egy kis adagot. Nem volt olcsó, de annyira ízlett az áfonyás mézes-vaníliás mascarponekrém, amit belőle készítettem, hogy utánanéztem a neten, mit is kell tudni erről a gyümölcsről, és hogy van-e esélyem arra, hogy a kertemben is megteremjen.
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek