Kapanyél

Miután az előző poszt útmutatása szerint elkészült a kis dézsatavunk, ültessük be a mélyebb vizet kedvelő növényeket a mederbe, és már fel is tölthetjük. Ilyenkor kiderül, hogy tényleg vízszintes-e, és hogy a patak biztosan csak a tóba folyik-e vissza (semmilyen mellécsurgás-csöpögés nem megengedett!). Most következhet a legkreatívabb rész, a dekoráció.

Akkor sem kell lemondanunk a kerti tóról, ha kertünkbe és/vagy költségvetésünkbe nem fér bele egy több négyzetméteres vízfelületű tó megépítése.

Legfontosabb a tó helyének kiválasztása, a kapcsolódó kertrész megtervezése. Már ejtettünk szót az árnyék fontosságáról, röviden a lényeg: inkább a teljes árnyék, mint a tűző nap! Közvetlen napsütést napi 1-2 óránál többet semmiképpen ne kapjon a tó, azt is inkább reggel, vagy délelőtt.

Ha a kertbe elsősorban azért szeretnénk egy kis vizet, hogy a madaraknak itatót biztosítsunk, ügyeljünk az elhelyezésére. Az általános szempontokon (rálátás, közvetlen napfény) kívül vegyük figyelembe, hogy a madarak a nyílt területet kedvelik, ahol a ragadozók - pl. a macskák - nem tudják észrevétlenül becserkészni őket. Néhány méterre az itatótól azonban szerencsés, ha rejtőzésre alkalmas bokrok nőnek. Ne tegyük olyan helyre az itatót, ahol gyakran mozgunk (játszósarok, grillező környékére, főbb közlekedési útvonalak mellé), figyeljük távolról az ott zajló életet.

A mocsárkert a legegyszerűbben elkészíthető vizes élőhely. Nem kell mást tennünk, mint 10-20 cm mélyen kiásni a kiválasztott helyen a talajt, majd a mélyedést kibélelni geotextillel és tófóliával. A kiásott föld mintegy felét töltsük vissza a mederbe, és már ültethetjük is be a vízinövényeket.

Szibériai nőszirom

Mocsári nőszirom

A növények között hagyjunk egy kis szabad vízfelületet is. Egy kb. 1m²-esre tervezett kis mocsárkertnek a felét hagyjuk szabadon, a másik felébe 4-6 kiscserepes vízinövényt ültessünk. A fólia szélét lapos kövekkel, kéregdarabokkal takarjuk el. Arra ügyeljünk, hogy a tervezett vízszinttől a kert talajáig ne alakulhasson ki kapilláris szívóréteg, mert az akár egy nap alatt kiszippanthatja a vizet a mocsarunkból. A környező kertrész biztosan hálás lesz az extra locsolásért, de a vízinövények senyvedni fognak, mi pedig hiába keressük a lyukat a fólián…

Az e heti Füvészkerti séták témája ezúttal a 8. kerület szívében található japánkert lesz. Érdemes kicsit közelebbről körbejárni a távol-keleti kultúra ezen részét, már csak azért is, mert hazánkban még mindig zajlik a hanami, szabad fordításban a "cseresznyefa-virágzás nézése". Mi is ez pontosan, miért fontos a japánoknak, és egyáltalán, mitől japánkert egy japánkert?!

A japánkertek eredetéről számos feljegyzés van, de pontosan nem lehet megmondani, ki és mikor építette az elsőt. Kezdetben a császárok építettek ilyen kerteket, melyek számos ponton különböztek a maiaktól. Úgy nevezetett paradicsomi kertek voltak; tehát nem nélkülözték a pompát, hatalmas méretűek voltak, rengeteg pénzbe kerültek, és alapvetően különböztek az európai kertektől. Itt el is érkeztünk a japán kertészetre is nagy hatást gyakorló egyik legfontosabb dologhoz, a sintóhoz. A sintoizmusról dióhéjban annyit kell tudni, hogy egy többistenhit, ahol minden természeti jelenségnek van egy-egy istensége, egy kamija. Minden kami lakik valahol, egy fában, kőben, Napban; ezek a sintó szentélyek. Emellett a sintó vallás szerint a legszentebb, legtökéletesebb kategória a természet, ami a kertről alkotott képüket alapvetően meghatározza. Ezért ha bármilyen, akár császári, akár egy kisebb kertre ránézünk, az a benyomásunk támad, mintha a természet egy kis része lenne előttünk, mintha egy nagyobb tájat "összenyomtak" volna.