Kapanyél

"Ebbe a kertbe csicsóka pedig nem kerül!" - mondta ellenmondást nem tűrve kerti ügyekben már edzettnek mondható urbánus feleségem, miután egyik felvidéki kalandozásomból nejlonzacskónyi csicsókagumóval tértem haza. A göcsörtös bögök láttán talán igazat is adhattam neki, hiszen oly' kevés ideje van, hogy azt a konyhában múlassa, miközben finomságokat kell készíteni kényes ízlésű leányainknak és tömegételt az udvarlóknak. A szerzeményt tavasszal meg sem kóstoltuk.

Sebaj, hamar terv készült a gumók tudományos használatáról. Ha nem is értem el gyors gasztrosikert, legalább kicsiben megismerem a szép nevű növényt. Az ellenállás majd enyhül, gondoltam, ha előállok a bő terméssel és ragyogó népi receptjeimmel, mert a csicsóka igen egészséges étek: nyersen harapva, reszelve, vékony szeletekre vágva salátákhoz adható, párolva, főzve szószok készülhetnek belőle, de darabjaiból más gyümölcsökkel ízesítve turmixot is könnyedén lehet kotyvasztani.

Borúsan indul a szombat, de az időjósok szerint a hétvégén többször előbújik a nap, igaz, melegíteni már nem nagyon fog. Mindenesetre reménykedjünk, hogy a reggeli köd hamar felszáll, és mire Tatára érünk a Vadlúd Sokadalomra, már tiszta égbolt alatt figyelhetjük a vadludakat és más vízi madarakat az Öreg-tavon. Ezt az alig 2 km² felületű mesterséges tavat az északi költőterületekről a Kárpát-medencébe érkező vízi madarak már évszázadokkal ezelőtt felfedezték maguknak, és azóta is minden évben tízezrével érkeznek ide a téli hónapokra. Tavaly számuk meghaladta a 43 000-et, idén is hasonló rekord várható. Pedig már eddig is egyedülálló látványosság volt Európában, hogy madarak egy város kellős közepén alakítsanak ki pihenőhelyet.

Fotó: Csonka Péter

Napközben sok program szórakoztatja a közönséget, hogy gyorsabban teljen az idő, amíg délután végre madarak tízezrei húznak be a tóra. Lesznek érdekes előadások, madármegfigyelés, gyűrűzés, gyerekprogramok. A tavalyi hatalmas élmény volt, úgyhogy mindenkinek szívből ajánljuk! Információk és részletes program itt és itt.

A balkonkertészek alig ismerik az évelő szegfűféléket, pedig párnás telepeik pompásan virágzanak a ládákban. Igénytelen voltuk miatt népszerűbbek is lehetnének, és a szegfűfélék történetét vizslatva kiderül, hogy voltak szebb napjaik is. Mellettük szól, hogy jó néhány olyan fajuk van, amelyek - igaz dísztelenül - különösebb gond nélkül a szabadban is átvészelik a telet. Ráadásul meg se kottyan nekik, ha a virágládájuk átfagy.

Csüngőszegfű

A teraszról, kertből még csak néhány napja kerültek be a lakásba, verandára, téli kertbe a növények, de a fényszegény helyeken máris megkezdődött a levelek versenye a jobb helyekért. Aki szokott digitális készülékkel fotózni, van állványa és egy hétig nem mozdítja el, érdemes megvizsgálni, hogyan tornáznak a dísznövények a kevéske fényért. Nappal 4-5 óránként kellene pontosan ugyanarról a növényegyüttesről fényképet készíteni, majd a számítógép képernyőjén egymás után le kell játszani a sorozatot, s kiderül, ki-ki hogyan próbál több fényhez jutni.

A legjobb lenne, ha egymást sem árnyékolnák

A legtöbb szobanövény életében kritikus napok következnek. Bár a kertből csak telelőre bekerülteknek az első hetek "meleg fürdőt" hoznak, és látványos fejlődésnek indulnak, később azonban fakulnak, nyurgulnak, elhagyják eredeti formájukat.

Már régóta szerettem volna kökénypálinkát készíteni. A végső lökést az idei, igen jól sikerült ringlófőzet még nyers italának kóstolásakor összejött barátok társalgása adta. Kökénypálinkát készíteni igazi kihívás. Most már tudom, hogy erősíti a családi köteléket, viszont egy hétköznapi használatba fogott konyhában zajló kökénytartósításhoz biztos lábakon álló házastársi kapcsolatra van szükség. Egy-egy kökényfeldolgozás után érthető, miért számít a magányos manók csemegéjének.

Amikor a beszámolót írom, már rotyog a kevéske kökénycefre, a szilvapálinkában már fél napja ázik a patxaran, jó pár üveg különböző állagú lekvár, zselé készült, és az utolsó pillanatban talált üres üvegekbe került szörp is. Vagyis a nehezén túl vagyunk.