Kapanyél

A hűvösödő éjszakák mutatják, hogy rohamosan közeleg az ősz, hiába áltatnak még a nyári hőséget idéző nappalok. Az előrelátók már egy ideje folyamatosan rakják el a nyár ízeit az ínségesebb időszakokra. Egy-egy adag paradicsom, lecsó vagy savanyított cukkini befőzése közé érdemes beiktatni a fűszerek konzerválását is, mert még nem késtünk le semmiről.

Bár a szakértők úgy tartják, a fűszernövényeket akkor kell szüretelni, amikor még nem szöktek virágba, azért 1-2 virág még nem tesz kárt az aromában: a bolti szárított fűszerekhez képest még így is fényévekkel finomabb fűszereket kapunk. Úgyhogy nyugodtan kapjuk elő az ollót, és tegyük el a nyár ízeit, illatait!

Rengeteg augusztusban pompázó növény van, e hónap különlegessége mégis a bábakalács, pontosabban a szártalan bábakalács (Carlina acaulis). Elöljáróban tudni kell róla, hogy Magyarországon a hegyi rétek, legelők egyre ritkuló, őszirózsaféle növénye. A Bükki Nemzeti Park címernövénye védettséget is élvez, eszmei értéke 2000 forint. Ezért itthon nem nagyon érdemes szedni, viszont a közeli Ausztria 1800 méter feletti részein már nyugodtan lehet ilyenkor, augusztusban kaszabolni, ugyanis a magasabban fekvő réteken, legelőkön, száraz lejtőkön szeret élni.

A kertészeti oldalak gyakori szereplői az özönnövények, és az, miként lehet ezeket visszaszorítani, pusztítani. Az özönnövényekről - legyen szó bármelyikről is - tudni lehet, hogy sikerüket általában legyőzött társaiknál nagyobb virulenciájuknak köszönhetik. Ha egy-egy példány megjelenik a kertben, rövid idő alatt elfoglalja a helyet, és csak évek alatt, vagy csak nagy költségek árán lehet kiirtani. Sorozatunkkal az ellenük harcolóknak szeretnénk muníciót adni.

A sok kertben, cserjesorban, virágágyásban próbálkozó zöld juhar (Acer negundo L.), mint annyi más növény, Amerikából érkezett. Ha nyáron a kertben, vagy a ház előtt aprócska növényt, vékony hajtáson billegő juharlevelet találnak, ne örüljenek az ingyen fának. A legnagyobb valószínűséggel nem kedves korai juhar (Acer platanoides), tatárjuhar (A. tataricum), hegyi juhar (A pseudoplatanus) vagy mezei juhar (A. campestre) próbálkozik helyet keresni, inkább a zöld juhar igyekszik gyomligetet kialakítani.

Nem kell feltétlenül mindent felfalni és meginni, ami a kertben termett, dísznek is szépek a megszáradt bogyók, vagy az iszalagok mini kosárkái. Számtalan trükkre van szükségünk ahhoz, hogy dobozba, vagy palackba zárva a bogyók, gyümölcsök, levelek frissek maradjanak, és a jégkásától a pálinkáig valamilyen formában túléljék a szezon zárását.

Ha a tiszafa egyetlen szépséghibája - nevezetesen: a mérgezők listáján előkelő helyre került - nem lenne, a kert legtöbb módon hasznosítható növénye lehetne. Piros magköpenye (terméshúsa) kivételével minden porcikája mérgező. Nem kell tehát lemondani a tiszafáról, csupán nem kell enni. A melegvérűeket fenyegető növény leginkább az emberekre lehet veszélyes, hiszen a négylábúak és a madarak már fiatalon megtanulják - ez igaz a hobbiállatokra is -, hogy a tiszafafélékből nem ajánlatos falatozni. A madarak egyébként szívesen csipegetik piros bogyóit: a termés húsa táplálék, a mag pedig, miután áthalad tápcsatornájukon, és trágyaburokban a földre pottyan, még csírázik is.