Kapanyél

A közönséges (más néven keskenylevelű vagy francia) levendula (Lavandula angustifolia) az egyik legigénytelenebb fűszer- és gyógynövény, amellyel kertész találkozhat. Mondhatnánk, a jég hátán is megél, ha nem mediterrán eredetű lenne. Így viszont marad neki a meleg, napos hely, tápanyagban szegény, meszes talaj, ahol akár évtizedekig is élvezhetjük gyönyörű színét és illatát.

A tavasz első hónapja nem várt meglepetésekkel szolgáltatott: az egész tél legkeményebb időjárását hozta. Néhány szép napon kívül rekord hideg, hófúvás borzolta a kedélyeket és tette emlékezetessé nemzeti ünnepünket.

Ez azonban a természetben zajló folyamatokat csak lassíthatja valamelyest, de megállítani képtelen.

Bíbic

A legelső vonulók, amelyekkel találkozhatunk, a bíbicek. Sokszor már február végén megjelennek pillangószerűen csapkodó csapataik. A belvizes szántókon, lucernatáblákon gyülekeznek a galamb nagyságú, jellegzetes bóbitát viselő madarak. Vizenyős rétek a jellemző fészkelő helyei, ahol a földre rakott, hevenyészett fészekbe helyezi 4 tojását. Az ebből kikelő fiókák fészekhagyók. A szülők első vészjelzésére lelapulnak a földre és nyugton maradnak, bízva rejtőszínükben.

Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.

Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.

A tavalyi pusztító cudar év után a megmaradt tuják megmentéséhez már most hozzá kellene kezdeni. A tujákról szóló posztok érzékeny területet érintenek, már csak azért is, mert sokan érzik becsapva magukat, hiszen a drágán vett növényük gyatrán viselkedik, miközben más kertjében, vagy a vad mediterrán vidékeken maguktól is szépen díszlenek.

A cordobai Alcazar palota parkjában évszázadok óta jól érzik magukat az örökzöldek

Vasárnap Katalinnak el kellene döntenie, milyen lesz a tél, hiszen „Ha Katalin kopog, a karácsony locsog, ha viszont locsog, a karácsony kopog.” Az előrejelzések szerint egyik se lesz egyértelműen jellemző, úgyhogy valószínűleg kétségek közt vergődünk majd karácsonyig.

Fotó: Csonka Péter

A hétvégén, pl. ma szombaton elterelhetjük a figyelmünket e húsbavágó problémáról, mondjuk úgy, hogy reggeli után felkerekedünk, és elmegyünk a tatai Öreg-tóhoz. A város közepén telelő vadludak és más vízi madarak száma a napokban elérte a 43 000-et, délutáni behúzásuk a tóra rendkívüli látványnak ígérkezik. A Tatai Vadlúd Sokadalom sok programmal várja a látogatókat egész nap: érdekes előadások, madármegfigyelés, gyűrűzés, gyerekprogramok, kézműves foglalkozások. Részletek itt.

Budapesten a Füvészkertben folytatódik a téli időszakban már szombati FitoFriday programsorozat. Ma 15 órakor indul a séta „Nincsen rózsa tövis nélkül” címmel. Az ingyenes vezetés során (csak a belépőt kell megvenni) a növényvilág nagy túlélőinek trükkjeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

Nehéz a választás, de mi Tatára megyünk. És Ti?

Szép hétvégét!