A közönséges (más néven keskenylevelű vagy francia) levendula (Lavandula angustifolia) az egyik legigénytelenebb fűszer- és gyógynövény, amellyel kertész találkozhat. Mondhatnánk, a jég hátán is megél, ha nem mediterrán eredetű lenne. Így viszont marad neki a meleg, napos hely, tápanyagban szegény, meszes talaj, ahol akár évtizedekig is élvezhetjük gyönyörű színét és illatát.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a kissé hanyag hobbikertész birtokán is nélkülözhetetlen növény, úgyhogy ideje ültetni, akinek még nincs. A legjobb időszak szeptember közepétől az első fagyokig tart, bár tavasszal is ültethető. A türelmesebbek próbálkozhatnak magvetéssel, de aki legalább 1 évet szeretne megspórolni, jobb, ha rögtön palántával indít. Ilyenkor ősszel nem annyira hullámzó az időjárás, mint tavasszal, már nem várható hirtelen felmelegedés, a gyomok is lelassulnak, úgyhogy a palántáknak van idejük a fagyokig megeredni. Kártevője nincs, így a növényvédelemmel nem kell foglalkoznunk.
A levendula sokféleképpen felhasználható a kertben: ültethetjük szegélyként a kerti út mellé, ha sok helyünk van, akár saját levendulamezőnk is lehet, telepíthetjük fűszerspirál csúcsára, rózsák közé, fűszerkertbe hasonló igényű pl. kakukkfű, zsálya mellé, vagy akár nagy cserépbe, dézsába a teraszra, balkonra.
Amilyen igénytelen, olyan sokoldalú: színe és illata megnyugtat, friss vagy szárított virága, olaja elűzi a kellemetlen rovarokat (a rózsákról a levéltetveket, a ruhákról a molyokat), szappant, teát, szörpöt, lekvárt főzhetünk belőle.
Ha nagyobb területet (pl. szegély) szeretnénk beültetni, vehetünk szabadgyökerű palántákat, így olcsóbb lesz a beruházás. A cserepes növények tavasztól a fagyokig bármikor ültethetők, de lehetőleg ne import palántát vegyünk, mert az nem biztos, hogy túléli a telet. Pannonhalmi, tihanyi vagy a szomszédtól kért levenduladugvánnyal vagy -palántával biztosabbra mehetünk.
Tihanyi levendula
A tövek között hagyjunk kb. 50 cm-es távolságot, hogy legyen hely az idővel lelkesen bokrosodó növényeknek. Ha kielégítjük kevés igényét, vagyis rengeteg napfényt, kevés vizet és meszes talajt kap, hamarosan már csak metszegetnünk kell, hogy minél bokrosabb és virágosabb legyen.
A metszést érdemes évente egyszer - a fagyok előtt vagy tavasszal – elvégezni. Az új hajtásokat vágjuk vissza 2/3-ukra (vagy akár felükre), de a fás részeket ne vágjuk le, mert nem biztos, hogy újra kihajtanak. Arra is ügyeljünk, hogy elég levél maradjon a bokron, különben elpusztulhat. A rendszeres metszéssel a levendulabokor egyre dúsabb lesz, és rengeteg virágot is hoz.
Ha virágot szeretnénk szárítani, a teljes virágzáskor vágjuk le szárral együtt, és csokorba kötve szellős, de a tűző naptól védett helyre lógassuk fel. Ha időben cselekedtünk, ősszel másodszor is virágba borulhat a levendulánk, igaz, ilyenkor már csak kb. feleannyi nyílik.
Télre sem igényel különösebb védelmet, hiszen alapvetően fagytűrő növény, de ha biztosra akarunk menni, takarjuk a talajt a tövek körül pl. faforgáccsal. Amíg levendulánk a kertben áttelel, a lakásban élvezzük szárított virágai vagy a párologtatóba csepegtetett illóolaja megnyugtató illatát.
Képek forrásához katt a fotókra!
Utolsó kommentek