Kapanyél

Jól jöhet ez az információ így Valentin-nap előtt. Olvassuk csak!

"Gyakorlati tananyag

Reszeljenek meg két vöröshagymát, törjék meg a fokhagymát mozsárban: nem, lányok, a vöröshagyma, a fokhagyma nem büdös, földi gyümölcs mind a kettő, s illatos. Vágják jó apróra a cigánypetrezselymet, a pár paradicsomot, az édeshagymát és a fél pirospaprikát. Keverjék össze az egészet olajban, és tegyék félre ezt a dús, zamatos mártást. (Ezek a szamarak azt mondják, büdös a vöröshagyma, tudják is ezek, mi a tiszta illat! Vadinho nyersen is szerette a vöröshagymát, és a csókja perzselt.)" (Jorge Amado: Flor asszony két férje)

Pedig sokan félnek a hagymától erős szaga miatt, és semmiképpen sem ajánlják, hogy randi előtt vagy alatt hagymás ételeket együnk. A fenti idézet fényében lehet, hogy csak a hozzáállásunkkal van baj. Mindenesetre vállalkozó kedvű olvasóinknak segíthet az alábbi hagyma-összeállítás, hogy kikísérletezzék, melyiktől mennyire perzsel a csók...

Elkáposztásítottalanítottam...

... némi fonalat a minap. Az általános szokástól eltérően használtam fel két kis fej lila káposztát: fonalat festettem velük. Mert hiszen olyan szép színe van, gondoltam, biztosan ugyanolyan mély bíbor árnyalatú lesz majd a fonalam is tőle, ha kicsit beáztatom a lila káposzta levébe. De nem.

Hanem búzavirágkék lett. Az úgy történt, hogy a festhető gyapjúfonalakat vízbe áztattam. A káposztákat felszecskáztam, és egy nagy lábosban feltettem forrni annyi vízzel, hogy az éppen csak ellepje a káposztadarabkákat. Kb. egy óra hosszat főztem a káposztalevesemet, a lé először sötétkék, majd valami egészen bámulatosan mély bíborszínű lett. A lakás pedig egyre büdösebb…

A kapu a kert tükre, ahogy a szem a léleknek az. Szerintünk. Ez az első benyomás, ha kertes házhoz érkezünk, távozáskor pedig az utolsó - így vagy úgy maradandó - élmény. Kivéve, ha anyósunk integet hosszan utánunk. Ennek ellenére úgy tűnik, a kerttulajdonosok a kaput és a kerítést sokszor csak a telekhatár kijelölését és védelmi célokat szolgáló dolognak tartják. Pedig ennél sokkal többre érdemes.

A fagyok elmúltával, meg amikor éppen nem esik semmi az égből, érdemes közelebbről is szemügyre venni a kaput. Egyrészt, hogy nincs-e rajta javítanivaló, pl. jól nyílik, záródik-e, másrészt, hogy tényleg illik-e a kerthez és a házhoz. Lehet, hogy kis módosítással egész más külsőt kap a régi kapu, ahogy itt:

"Mint lyukas zsákból a lencse, úgy hulljon rád a szerencse" - szól az újévi jókívánság. Nos, most, hogy már harmadik napja eszem a lencsét a szebb jövő reményében, két dolog motoszkál a fejemben:

1. 1. Nálunk évek óta nem elég nagy a lyuk a zsákon.
2. 2. Ha szembetalálkoznék egy lencsebokorral, simán elmennék mellette, mert azt se tudom, hogy néz ki. Így:

Beindult a kertben a téli uborkaszezon, vagyis kinti szorgoskodás helyett elméleti síkra kell terelnünk kedvenc hobbinkat. Jó alkalom ez arra, hogy átgondoljuk, az előző idény tapasztalataiból mit tartunk meg, és mit csinálnánk másképp jövő tavasszal.

A Lecsós és a Leonardo Kertet működtető Kortárs Építészeti Központ (KÉK) eme megfontolásból elindította "Kertészeti rend-szerező" c. előadássorozatát, melynek első részében nemrég a termesztési rendszerek és a városi permakultúra volt a téma.