Kapanyél

Szeptember - Szent Mihály hava

35. hét:

- szeptember 1. (Egyed): Az őszi búza és rozs vetésének kezdőnapja. A szőlőhegyen e naptól kezdve tilos szekérrel, abroncsos edénnyel járni. Egyes helyeken a gazda a úgy védte szőlőjét a gonosztól, hogy virradat előtt meztelenül körüljárta a szőlőjét, és a terület négy sarkán összekötötte a gallyakat.

Időjósló nap is: "Amilyen az Egyed nap, olyan lesz az egész hónap." Ha esik, esős szeptemberre számíthatunk, ha nem, szárazra.

A héten Spanyolországban kezdődött a paradicsom "ünneplése": Bunolban (Valencia) 1945 óta, de hivatalosan 1957-től minden augusztus utolsó szerdáján rendezik a La Tomatinát, mely állítólag egy néhai rendbontásból nőtte ki magát világhírű rendezvénnyé. Történt ugyanis, hogy a város főterén felvonulást rendeztek, ahol fiatalok estek egymásnak. Más fegyver nem lévén, a közeli zöldségesstand paradicsomkészletét használták fel egymás ellen. Ebből lett mára a világ legnagyobb "csatája", ahol kb. 40 tonna paradicsomot borítanak a tömegbe, és 1 órán át megy a dagonya.

Az idén a nagy nyári meleg és a kevés csapadék is okolható az apró gyümölcsért. A törpén maradt termést viszont nem kell a szemétre, komposzthalomra dobni. A szorgos kertész sokféle módon hasznosíthatja, persze nem árt számolni, mennyibe kerül a tartósítás során felhasznált energia, víz, csomagolóanyag és segédeszköz. A matekfeladatban ugyan nem szerepel a saját munkaerő költsége, de az azért biztos, hogy még így is olcsóbb, mint a boltból hazacipelt élelmiszer. Míg a csonthéjasokból - az aszalványokon túl - lekvár, bor, szörp, lé és még sorolhatnánk hányféle házilag tartósított termék készíthető, szűkebbek a lehetőségek az almával, mert belőle leginkább lé, bor és pálinka készülhet.

Sok kertben apró maradt az alma

Bár elég vállalkozó szellemű vagyok, ami ismeretlen dolgok megkóstolását illeti, a virágevés valahogy eddig kimaradt az életemből. Leszámítva persze a vörös (vagy réti) here szirmainak szívogatását a nyári bandázások során, meg néhány nagyon illatos rózsa titkos kóstolását.

Az Amerikában honos, főleg Mexikóban jellemző agávék egyes fajai kb. 40 év után borulnak virágba, majd el is pusztulnak. A mi éghajlatunkon a virágzás legfeljebb botanikus kertekben fordult elő, pl. 2010-ben a Szegedi Füvészkertben.

Az viszont igazi kuriózum, hogy botanikus kerteken kívül, magánházaknál (legalábbis fagymentes időszakban) szabadban tartott példányok virágozzanak. Meg az is ritkaság, hogy valaki ezt kivárja, mert nagyon sokan idő előtt megszabadulnak a növénytől, amikor vagy kinőtte a lakást, vagy már mozdíthatatlan. Ehhez képest csak augusztusban kétszer is megtörtént a csoda: a hónap elején egy szegedi családnál jelentek meg a bimbók a ház előtt tartott kb. 40 éves példányon.

A virágzó agávé a szegedi család háza előtt