Kapanyél

Elérkezett vízkereszt napja, ami hagyományosan a karácsonyfabontást is jelenti. Sokan idén se vártak ilyen sokáig, már rögtön karácsony után megszabadultak a fenyőktől. Bár a nagyobb városokban külön e célra kijelölt helyeken gyűjtik a megunt karácsonyfákat (a budapesti lerakóhelyeket itt lehet megnézni), a legtöbben a ház elé teszik, vagy legfeljebb a sarokig viszik. Ilyenkor elég lehangoló a látvány; ma reggel tettünk egy kört a környéken (Budapest, 13. kerület), valószínűleg máshol is hasonló a helyzet.

Január - Boldogasszony hava

2. hét:

- január 6. (Vízkereszt, Boldizsár): A vízkereszti enyhe idő még nagy hideget jósol. E naptól kezdve szenteli (kereszteli) az egyház a vizet, innen a vízkereszt elnevezés. A szentelt vízből haza is vittek, meghintették vele az udvart, az ólakat, a házat, hogy megvédje a lakókat és az állatokat az ártó szellemektől. Betegségek ellen isznak is a szentelt vízből, meg el is raknak belőle későbbre.

Vízkereszt a farsangi időszak kezdete is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Tudta? Magyarországon 35 nappali ragadozómadár-faj fordul elő

A hazánkban előforduló fajok két rendbe tartoznak. A vágómadár-alakúak rendjének tagjai a keselyűk, héják, rétihéják, ölyvek, sasok, míg a másik rendbe a sólymok tartoznak. A ragadozó madarak határozása nem egyszerű, sok esetben kifejezetten nehéz.

Hazánkban a 4 leggyakoribb faj: az egerészölyv, a vörös vércse, a karvaly és a barna rétihéja. Érdemes megismerni a jellegzetességeiket, hogy legalább ezeket el tudjuk különíteni egymástól.

Az egerészölyv (Buteo buteo) a leggyakoribb ragadozónk. Leginkább télen lehet belőlük sokat megfigyelni, amint az utak mentén ücsörögnek a fákon, kerítésoszlopokon. Közepes termetű, de ha közvetlenül az autónk mellől röppen fel, könnyen láthatjuk hatalmasnak, és az ölyvből hamar "sas" lesz. (A szirti sas - csak összehasonlításképpen - kétszer nagyobb az egerészölyvnél!). Röpképére jellemző a tömzsi megjelenés, rövid nyak, rövid farok, a szárny közepesen hosszú, az alapjánál szélesebb. Reptében gyakran kering rövid köröket leírva. Télen ugyan elvonul egy részük, északabbról viszont nagy számban érkeznek hozzánk telelni, így télen lényegesen gyakrabban találkozhatunk velük.

A cseresznye- és meggymagozás nálunk soha nem okozott különösebb problémát, mert praktikus nagymamám mindig magostól rakta el a gyümölcsöket (a befőttből sokkal könnyebben kijön a mag, mint nyersen), süteményhez meg sosem kellett fél kilónál több bogyót kicsontozni. Az érett meggyből/cseresznyéből amúgy is szinte magától kijön a magja, csak egy kicsit meg kell nyomni. Igaz, utána jöhet a nagytakarítás vagy rosszabb esetben festés, főleg, ha pl. a mindent majdnem feketére festő szomolyai cseresznyével dolgoztunk.

Lehet, hogy megköveznek, de szerintem egyetlen cseresznyefánk kertünk legkevésbé hasznosítható gyümölcsét adja. Annyit sejtek róla, hogy valamelyik Germersdorfi, de azt nem, hogy pontosan melyik. Fő előnye az árnyék és az, hogy az érés idején kisgyerekes városi barátaink porontyait rövid időre leköti a cseresznyefalás. Az idén a sárga lapok jelzéseinek köszönhetően bőséges termését sikerült kukactalanul megtartani, igaz most magyarázkodnom kell, hogy mitől maradt bio.