Kapanyél

Ilyentájt nagyon jó dolog japánnak lenni, főleg Japánban. Az utóbbi években már március végétől virágzik az ország jelképének számító cseresznyefa, a sakura. Ez a tavasz ünnepe, egyben ott az év kezdete is, így érthető, hogy nagyszabású ünnepségek kapcsolódnak hozzá.

A cseresznye- és meggymagozás nálunk soha nem okozott különösebb problémát, mert praktikus nagymamám mindig magostól rakta el a gyümölcsöket (a befőttből sokkal könnyebben kijön a mag, mint nyersen), süteményhez meg sosem kellett fél kilónál több bogyót kicsontozni. Az érett meggyből/cseresznyéből amúgy is szinte magától kijön a magja, csak egy kicsit meg kell nyomni. Igaz, utána jöhet a nagytakarítás vagy rosszabb esetben festés, főleg, ha pl. a mindent majdnem feketére festő szomolyai cseresznyével dolgoztunk.

Lehet, hogy megköveznek, de szerintem egyetlen cseresznyefánk kertünk legkevésbé hasznosítható gyümölcsét adja. Annyit sejtek róla, hogy valamelyik Germersdorfi, de azt nem, hogy pontosan melyik. Fő előnye az árnyék és az, hogy az érés idején kisgyerekes városi barátaink porontyait rövid időre leköti a cseresznyefalás. Az idén a sárga lapok jelzéseinek köszönhetően bőséges termését sikerült kukactalanul megtartani, igaz most magyarázkodnom kell, hogy mitől maradt bio.

A cseresznyefa (sakura) virágzása Japán-szerte a tavasz ünnepe. Nagy ország lévén március végétől májusig is eltart a japánkertek egyik legfontosabb jelképe előtti tisztelgés. Sokféle fajtája létezik, fehér, rózsaszín, 5 szirmú vagy telt virágú. Az egyik legkülönlegesebb a Cerasus 'Yoko', amelynek levelei még nincsenek, amikor virágzik, így fa koronája egy összefüggő rózsaszín felhő. A japán cseresznyék közös tulajdonsága, hogy rengeteg virágot hoznak, de termésük jellegtelen, nem ehető. A legelterjedtebb fajtákról hasznos összefoglaló olvasható itt.

Az utcai gyümölcsfát nemcsak a rovaroktól, gombáktól, de - ha már termést hozott - a hívatlan szedőktől is védeni kell. (Most nem tárgyalunk az üzletszerű, megélhetési gyümölcstolvajokról.) A mikroszkopikus károsítókkal kevesebb a baj, hiszen csak az alkalmazott technológia során kell sorsukról dönteni. Egyet azonban rögtön az elején tisztázni kell: bárki is ültette az utcai gyümölcsfát, ha közterületen van, akkor a közé. Termését szedheti, aki arra jár.

Gyümölcsszedő majmok az i. e. 1300-as években