Kapanyél

Ma van az Állatok Világnapja, amire napok óta tanultuk a kisebbik csemetével a Sün Balázst, és felmerült a kérdés, miért is nincs nekünk egy sünink. Mármint a kertben.

Nálunk érthető a dolog: belvárosi társasház, az utca felől lépcsőznie kellene a téglafallal körülvett kerthez, a falon meg nem talál rést, úgyhogy ide sajnos nem tud bejönni, hiába is akarna. Aki viszont olyan szerencsés, hogy a kerítése gyárilag hézagos, vagy saját maga tette valahol szabaddá az utat, előbb-utóbb bizonyosan "saját" sünre és családjára tehet szert. Főleg, ha nem használ túl sok kemikáliát, mert azok elpusztítják a sünök táplálékait is, így az ilyen portákat inkább elkerüli.

Megint sűrű napok elé nézünk, már ami a jobbnál jobb programokat illeti. Sok helyen már ma, pénteken kezdődnek az érdekességek, úgyhogy összeszedtünk egy csokorral, nehogy valaki lemaradjon valamiről.

Ma délután kezdődik országszerte a Kutatók Éjszakája, melynek központi programhelyszíne Budapesten a Dürer Rendezvényház, ahol ma este 6-tól 1500 citromból (350 kg) felépítik a Guinness-rekorder citromerőművet.

Az idén a nagy nyári meleg és a kevés csapadék is okolható az apró gyümölcsért. A törpén maradt termést viszont nem kell a szemétre, komposzthalomra dobni. A szorgos kertész sokféle módon hasznosíthatja, persze nem árt számolni, mennyibe kerül a tartósítás során felhasznált energia, víz, csomagolóanyag és segédeszköz. A matekfeladatban ugyan nem szerepel a saját munkaerő költsége, de az azért biztos, hogy még így is olcsóbb, mint a boltból hazacipelt élelmiszer. Míg a csonthéjasokból - az aszalványokon túl - lekvár, bor, szörp, lé és még sorolhatnánk hányféle házilag tartósított termék készíthető, szűkebbek a lehetőségek az almával, mert belőle leginkább lé, bor és pálinka készülhet.

Sok kertben apró maradt az alma

Akit jó sorsa a spanyolországi Elchebe (Elx) elvet, szánjon időt az észbontó El Huerto del Cura botanikus kert megtekintésére. A hely különlegessége, hogy egy, az egész világon egyedülálló pálmakert (palmarium) része, és elnevezése az egészséggel áll összefüggésben. Amin egyébként nincs is sok csodálnivaló, hiszen a meglehetősen száraz klímájú vidéken nagyon kellemetes megilletődve üldögélni a csobogó szökőkutak, serényen ide-oda folydogáló patakok mellett, 30-40 méter méteres magas árnyat adó pálmák alatt, és megannyi szubtrópusi nagy levelű aljnövény társaságában. Bizony, ilyen helyen megilletődik a növényeket kedvelő, mert láthatja, hogy a nedvességben, melegben mire képesek azok a növények, amelyek többsége az otthoni virágtartókban a legnagyobb gondosság ellenére is éppen csak megél.

A szerény portál mögött csodák bújnak meg

Messziről olyan, mint egy vasútállomás, pedig tényleg az. Így aztán nem is mentünk közelebb, amikor júniusban Madridban jártunk. Csak akkor kukkantottunk be, amikor egy pálmafás képeslap hátulján ez állt: Estación de Atocha Madrid.

És tényleg! Mozdonyok és vonatok helyett egy hatalmas pálmaház kellős közepébe csöppentünk. Az emberek a termetes trópusi növények árnyékában ücsörögtek, teknősök süttették a hátukat az üvegtetőn át besütő napon.