Messziről olyan, mint egy vasútállomás, pedig tényleg az. Így aztán nem is mentünk közelebb, amikor júniusban Madridban jártunk. Csak akkor kukkantottunk be, amikor egy pálmafás képeslap hátulján ez állt: Estación de Atocha Madrid.
És tényleg! Mozdonyok és vonatok helyett egy hatalmas pálmaház kellős közepébe csöppentünk. Az emberek a termetes trópusi növények árnyékában ücsörögtek, teknősök süttették a hátukat az üvegtetőn át besütő napon.
Az eredeti fejpályaudvar 1851-ben nyílt meg, amely később egy nagy tűzvészben megsemmisült, majd csak 1892-ben építették fel újra. Akinek ismerős a vasszerkezetes tetőzet, nem téved nagyot, mert a tervezésben részt vett Gustave Eiffel cége is, akárcsak a budapesti Nyugati pályaudvarnál.
Itt azért nem akkora probléma, ha várni kell a vonatra. Az emeleten kávézók, étterem, a pálmák alatt pedig tulajdonképpen a váróterem. De beszéljenek a képek:
Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, milyen lenne a Nyugati pályaudvar hasonló "berendezéssel". Végül is az a - azt hiszem - 4 vágány végződhetne hátrébb, ahol a többi is, így nem futna ki véletlenül sem a mozdony a körútra. Az üvegtető megvan, mediterrán időjárás szintén, a teleket meg csak megoldanánk valahogy. Hm?
Ha tetszett a poszt, fent vagy a Facebookon és szavazatoddal támogatnád a Kapanyél blogot a Goldenblog versenyében, itt megteheted: http://goldenblog.hu/szavazas.aspx
Az Életmód kategóriában találsz minket. Köszönjük!
Utolsó kommentek