Kapanyél

A tél hiányának eddigi legpozitívabb hozadéka, hogy nagyon korán előbújt a medvehagyma (Allium ursinum). Nem kis örömömre már két hete megjelent a piacon (legalábbis nálunk), éppen jókor, mert tél végi zöldhiányomat ilyenkor már sem a brokkoli, sem a káposzta nem képes kielégíteni. Csak a szép sötétzöld medvehagyma!

Mégpedig a szizálagávé (Agave sislana), ráadásul életében egyszer. Most éppen a Nyíregyházi Állatparkban egy 20 éves példány először és utoljára, mert a magérlelés után a növény elhal.

Éppen egy hete Hollandiában jártunk képzeletben egy poszt erejéig. Ha már ott vagyunk, ne siessünk vissza a saját portánkra, hiszen nemsokára, ahogy minden évben, a világ legnagyobb virágoskertje nyitja meg kapuit a látogatók előtt.

A csomagküldők katalógusaiban fellelhető sárgarépafotók láttán a hobbikertésznek hamar kedve szottyan termesztésével próbálkozni. A répával azonban csak az kezdjen, aki kedveli az ásást, e növény ugyanis a laza talajban érzi jól magát, pontosabban ilyen közegben fejleszt pompás karógyökeret. Ha kötött a föld, akkor a narancsszín répa csak girbegurba csúfsággá sikeredik. Nemcsak a laza talaj, hanem a kellő táperő és - a vaskos gyökér fejlődése kezdetén - a gondos öntözés is fontos.

A répa hálás gyökér, hatalmasra nő, ha laza talajba kerül és bőven kap tápanyagot és vizet

Bár az időjárás arra ösztönözné az egyre türelmetlenebb kertészt, hogy azonnal vetni kezdjen a kertben, amint a tavasz első jelei mutatkoznak - főleg, így, hogy nem is volt igazán tél -, nem kell elkapkodni a dolgot. Nem késünk le semmiről. Amíg az évszakok végre eldöntik, ki megy, és ki marad, akad a portán egyéb tennivaló (ezekről is hamarosan írunk), de ha a vetőmagokat már beszereztük, akkor egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.

A türelmetlenebb (vagy csak rendes) kertészember ilyentájt az ablakpárkányra helyezi át tevékenysége központját. Nyilván már sok helyen sorakoznak a saláta-, paprika-, paradicsom- meg mindenféle virágmagokat rejtő tejfölös poharak, tőzegcserepek, csíráztató edények.