"Mint lyukas zsákból a lencse, úgy hulljon rád a szerencse" - szól az újévi jókívánság. Nos, most, hogy már harmadik napja eszem a lencsét a szebb jövő reményében, két dolog motoszkál a fejemben:
Beindult a kertben a téli uborkaszezon, vagyis kinti szorgoskodás helyett elméleti síkra kell terelnünk kedvenc hobbinkat. Jó alkalom ez arra, hogy átgondoljuk, az előző idény tapasztalataiból mit tartunk meg, és mit csinálnánk másképp jövő tavasszal.
A Lecsós és a Leonardo Kertet működtető Kortárs Építészeti Központ (KÉK) eme megfontolásból elindította "Kertészeti rend-szerező" c. előadássorozatát, melynek első részében nemrég a termesztési rendszerek és a városi permakultúra volt a téma.
Az elején tisztáznunk kell egy félreértést: a köznyelvben a Fragraria x ananassa magyar neve az eper, pedig az helyesen szamóca lenne. De akkor mi is a valódi eper?
Figura József uradalmi erdész így ír róla 1880-ban: "Európába Chinából hozatott, s ma a tenyésztés által töb válfajt számlál, melyek közül legismertebbek a következők : a fehér vagy vörhenyes gyümölcsű édes eperfa, Morus alba; a fekete gyümölcsű savanyu eperfa, M. nigra; a nagylevelü eperfa, M. Moretti, mely névét Moretti Pál olaszországi tanártól vette, ki e fát Európában elterjeszté; a legnagyobb levelii eperfa, M. ledvona és M. Giarvola, melyek selyemtenyésztés czéljából - leveleik tápértékét tekintve - kivéve a savanyu eperfát, legkedveltebb fajok. Ezekhez tartozik még a piros eperfa, M. rubra; a cserje eperfa, M. multicaulis, valamint a török eperfa, Morus constantinapolitana, nagy fekete gyümölcsével. Ide tartozik továbbá a festő eperfa, Broussonetia tinctoria, mely Braziliában a fiset-fusztik vagy sárga fát szolgáltatja; és végül a chinai és japáni papir-eperfa, Broussonetia papyrifera."
Ilyen névvel is illetik a rózsafélék családjába tartozó meggyet (Prunus cerasus), mely édes termésű testvére mellett rokonságban áll az almafélékkel, a barackkal és a szilvával is. Őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, Magyarországon már a honfoglalás előtt ismerték a vad fák gyümölcseit. Erre utal a meggy szavunk finnugor eredete, míg a többi gyümölcs neve a török, a bolgár és más szláv nyelvekből származik. A hajdani lelőhelyeket pedig sok helység- és családnév őrzi: Nyírmeggyes, Megyaszó, Meggyes.
Reggeli közben jó, ha növényeinkre is gondolunk. A kávézacc jótékony hatásairól írtunk már a blogon, hasonlóan hasznos a teafű is, de az igazán gondos kertész külön teát készít növényeinek.
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek