Kapanyél

A magyarországi állatkertekben igazi bébibumm tapasztalható az utóbbi időkben, sűrűn érkeznek hírek az újszülöttekről. A Nyíregyházi Állatpark az egyik élenjáró "babaközpont": most éppen a gibboncsalád gyarapodott.

A svéd mama és a magyar származású apa csemetéje nem az első utód, 2010 karácsonyán már született egy kölykük, így a család most négy tagúvá bővült.

A hétvégét a Nagymama kertjében töltöttük, ahol a nagy szárazság elég rendes pusztítást végzett az utóbbi időben. A gaznak persze meg se kottyan a vízhiány, mindenhol burjánzik, mintha mi se történt volna. Kihúzni nem lehet, olyan száraz a föld, még a kapa is megbicsaklik benne. Az öregek meg nem győzik a locsolást, úgyhogy már nem is nagyon küzdenek. Legfeljebb fohászkodnak, hátha jön egy jó kis eső (nem jég!). Akárcsak Karel Čapek szenvedelmes kertésze:

"Uram, add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint tudod, hisz végtelen a te bölcsességed - szárazságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára.

Add, hogy a napocska egész nap süssön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az istenfára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta, de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat.

Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galambtrágya hulljon alá az égből.
Ámen."

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész

A legtöbb kert mostanra már tele van mindenféle növénnyel, az egykor kicsik mára terebélyesek lettek, vagy legalábbis nehéz valamilyen impozáns darabnak helyet találni. A kertkép frissítésére még a nyár közepén is pompás megoldás lehet valamilyen díszfű. Szoliternek jók egyesével vagy többedmagukkal, de a nagyra növők sora térhatárolónak is ragyogó, és ha kis tó mellé kerülnek, szemre megnagyítják a vízfelületet.

A ritka félmajom, a sárgaszakállas maki 2 hónappal ezelőtt, alig 80 grammosan született a Nyíregyházi Állatparkban. Az országban egyedülálló, eddig 2 hímből és 3 nőstényből álló tenyészcsapat rendkívül sikeres: tavaly 2, idén pedig 1 kölyökkel gyarapodott a csoport.

Az apróság 130 napi vemhesség után jött a világra. A jelenleg 2 hónapos maki még anyatejen él, de már ismerkedik a zöldségekből, gyümölcsökből és levelekből álló szilárd takarmánnyal is. Egész nap a többiek hátán lovagol, s élvezi a félmajomcsalád gondoskodását, mivel gondozásában a csoport minden tagja részt vesz. A makik kínosan ügyelnek a tisztaságra, nem csak a kicsi de egymás bundáját is kölcsönösen ápolják; 4 alsó metszőfoguk és 2 szemfoguk ún. fogfésűt alkot, valamint hátsó végtagjuk második ujján karmot viselnek. Az állatok ezek segítségével távolítják el egymásról a meglazult szőrszálakat és az élősködőket.

A barna makik családjába tartoznak, ám ott egy külön alfajt képviselnek. Latin nevük, Lemur fulvus mayottensis sok mindent elárul róluk. A mayottensis arra utal, hogy természetes élőhelyük a Madagaszkártól mintegy 400 km-re lévő Mayotte-sziget. Gyűjtőnevük, a lemur pedig a latin „lemures” (szellemek) szóból származik, mert az első európai felfedezők szellemeknek hitték őket (és a többi valódi makifélét), mivel  a lombok sötétjéből csak rikácsoló kiáltásaikat hallották, és parázsló szempárokat láttak.

A kicsi igazi bohóc, olykor már lemerészkedik anyja hátáról, s egyre ügyesebben mozog a fák ágai között. A család egy különleges kifutóban él sarkantyús teknősökkel társbérletben, ahova a látogatók is bemehetnek s testközelből csodálhatják meg őket.

Köszönet a fotókért a Nyíregyházi Állatparknak.

Most kivételesen nem a Kapanyélen, hanem a Dekor & Mentha blogon, de miért ne pályázhatnátok ott is?! Bárki megmutathatja a zöld térben kialakított kedvenc pihenősarkát, virágágyását, fűszerkertjét vagy kerti dekorációit.