Kapanyél

Biztosnak tűnik, hogy a korai kajszik és meggyek megfáztak a fagyos időben. A gyümölcskertészek klímakamrás kísérleteiből kiderült, hogy e fajtáknak már a január végi -18°C-os fagy is betett. A számláláskor arra jutottak, hogy a kajsziknál a rügyek fele már biztosan elfagyott, a korai meggyeknél ez az arány harminc százalék.

A szilvának egyelőre nem ártott a fagy

Valószínűleg ennél nagyobb lesz a kár, mert a vizsgálat után keményebb hidegek következtek. Egyébként otthon is ellenőrizhető a gyümölcsfa, csak egy-két vesszőt le kell vágni és szobahőmérsékleten vízbe állítani. Az eredmény azonban csalóka lehet, mert attól függetlenül, hogy kihajt a virág, még nem biztos, hogy termést is hoz. Viszont a virágos ág most jól mutat.

A hideg egyébként a frászt hozta a gyümölcstermelőkre, merthogy a fagyokat megelőző hetek szokatlanul meleg időjárásának köszönhetően sok fa már elkezdte hizlalni a rügyeit. A Magyarországon köztermesztésben lévő gyümölcsöknek, ha jó kondícióban vannak, meg sem kottyan a -20°C alatti hőmérséklet. A gyümölcsfáknak a legjobb az lenne, ha november végétől februárig a fagyos napokat nem váltogatná meleg.
Ha ugyanis melegszik az idő, kilép a fa a mély nyugalmi állapotból, a rügyek is dagadoznak, és ha ekkor érkezik a hideg, bizony már baj lehet, s az adott szezonban az elfagyott rügyeket kevés faj tudja pótolni. Most sem a várható hideg mértékével volt baj, hanem az addigi enyhe téllel, ugyanis sok helyütt, főleg az épületekhez közeli melegebb részeken a fák már tavaszt éreztek.

A gyakorlott kajszitulajdonosok azt mondják, nagy kérdés, milyen a növények kondíciója? Ha jó állapotban vannak, akkor némi veszteséggel túlélik a csapást, ha nem, akkor az idén kevés lesz a lekvárnak való. Megnyugtatásként azért ide kívánkozik: rekordtermést könyvelhetnek el, ha minden tizedik virágból termés lesz.

Bár tart már egy ideje a kajszibarack szezonja, szerencsére még mindig érik, úgyhogy szólhatunk róla néhány szót.

A kajszi- vagy sárgabarack, esetleg tengeri- vagy majombarack Kínában már 5000 évvel ezelőtt ismert volt. Latin neve (Prunus armenica) arra utal, hogy hozzánk Örményországon keresztül került.

A metszéshez a következő jó tanácsokat tartsuk észben:

1. Még a rügyfakadás előtt kezdjük el a metszést, hiszen ilyenkor jól áttekinthető a korona, könnyebben eldönthetjük, mit és honnan távolítsunk el; csak az őszibarack és a kajszibarack esetében várjunk addig, amíg a virágrügyek elkezdenek megduzzadni.

2. A lehető legkisebb sebet ejtsük a fán a metszés során.

3. Ne hagyjunk nagy csonkokat, mert ezek beszáradnak és könnyebben elfertőződhetnek a sebek; tehát a rügyhöz közel metsszünk vissza, és lehetőleg ne egyenesen vágjunk, hanem kissé ferdén.

4. Ha nagyobb ágakat fűrészelünk le, akkor ezt több részletben tegyük, hogy megakadályozzuk ezek behasadását.

5. Vigyázzunk, ne essünk túlzásba a metszés során; hagyjunk is valamit a fán.

6. Először mindig a beteg, sérült, hasadt részeket távolítsuk el.

7. Célunk, hogy világos, szellős koronát alakítsunk ki, hogy a fejlődő gyümölcsök elegendő napfényhez jussanak, és megakadályozzuk a betegségek és a kártevők elszaporodását, hiszen ezek terjedésének kedvez a sűrű korona és lombozat.

8. A következő lépés a korona ritkítása, amely során a sűrűsítő, befelé és túlságosan felfelé növő, egymást keresztező vesszőket, gallyakat, ágrészeket vágjuk le.

9. Senki sem szereti, ha nagyon nyújtózkodnia kell a szép gyümölcsökért, ezért törekedjünk a korona szétterítésére, terebélyesítésére; ezt úgy érhetjük el, hogy mindig kifelé álló rügyre metsszünk vagy kifelé növő oldalelágazásra vágjunk vissza.

10. Az öreg, de egészséges fáknál az ún. ifjító metszés részeként a túlságosan elöregedett részeket metsszük le, de ügyeljünk arra, hogy a fiatal hajtásokat, vesszőket tartsuk meg, hogy legyen miből megújulnia a fának; a korona belső részéből lehetőleg ne vágjunk ki tőből semmit.