Kapanyél

A folyamatosan érő zöldségek és gyümölcsök egész nyáron ellátnak bennünket teendőkkel, hiszen valamilyen formában megpróbáljuk átmenteni őket a hideg téli napokra. Üvegbe zárva, zacskóba téve, lefagyasztva, szárítva, aszalva, ki hogy. Az élelmiszer-tartósításnak számtalan formája létezik, melyek megismeréséhez szeretnénk most könyveket ajánlani.

Az aszalás és szárítás az egyik legrégebbi tartósítási eljárás. Már az inkák is ismerték, de elterjedt volt az ősi Kínában és Egyiptomban is. A régi korok embere azt vallotta: az utolsóként leszedett gyümölcsök az egész év növekedést serkentő erejét magukban foglalják, így szárított formában tárolva elfogyasztásukkor védelmet nyújtanak a betegségekkel szemben. Míg őseink a napon szárították a termést, manapság már több lehetőség közül választhatunk. A Cser Kiadó Aszalt gyümölcsök és zöldségek című könyvéből elsajátíthatjuk saját kertünk gyümölcseinek szárítását és aszalását, de emellett számos ízletes receptet is találunk, amelyek a felhasználáshoz adnak kreatív ötleteket.

A fekete áfonya színével mindig is jóban voltam, nagyon tetszik a bogyók hamvas kékesfekete héja. Múltkor a piacon nem tudtam ellenállni neki, vettem egy kis adagot. Nem volt olcsó, de annyira ízlett az áfonyás mézes-vaníliás mascarponekrém, amit belőle készítettem, hogy utánanéztem a neten, mit is kell tudni erről a gyümölcsről, és hogy van-e esélyem arra, hogy a kertemben is megteremjen.

Az elején tisztáznunk kell egy félreértést: a köznyelvben a Fragraria x ananassa magyar neve az eper, pedig az helyesen szamóca lenne. De akkor mi is a valódi eper?

Figura József uradalmi erdész így ír róla 1880-ban: "Európába Chinából hozatott, s ma a tenyész­tés által töb válfajt számlál, melyek közül legismertebbek a következők : a fehér vagy vörhenyes gyümölcsű édes eperfa, Morus alba; a fekete gyümölcsű savanyu eperfa, M. nigra; a nagylevelü eperfa, M. Moretti, mely névét Moretti Pál olaszországi tanártól vette, ki e fát Európában elterjeszté; a legnagyobb levelii eperfa, M. ledvona és M. Giarvola, melyek selyemtenyésztés czéljából - leveleik tápértékét tekintve - kivéve a savanyu eperfát, legkedveltebb fajok. Ezekhez tartozik még a piros eperfa, M. rubra; a cserje eperfa, M. multicaulis, valamint a török eperfa, Morus constantinapolitana, nagy fekete gyümölcsével. Ide tartozik továbbá a festő eperfa, Broussonetia tinctoria, mely Braziliában a fiset-fusztik vagy sárga fát szol­gáltatja; és végül a chinai és japáni papir-eperfa, Broussonetia papyrifera."

Ilyen névvel is illetik a rózsafélék családjába tartozó meggyet (Prunus cerasus), mely édes termésű testvére mellett rokonságban áll az almafélékkel, a barackkal és a szilvával is. Őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, Magyarországon már a honfoglalás előtt ismerték a vad fák gyümölcseit. Erre utal a meggy szavunk finnugor eredete, míg a többi gyümölcs neve a török, a bolgár és más szláv nyelvekből származik. A hajdani lelőhelyeket pedig sok helység- és családnév őrzi: Nyírmeggyes, Megyaszó, Meggyes.

A kánikulával beköszönt a hűsítő koktélok és a limonádé szezonja. A múltkor a neten jópofa videó terjedt a tökéletes limonádé készítéséről, melybe a citrom szőröstül-bőröstül - na jó, mag nélkül - belekerül.

Több hozzászóló azon aggódott, mennyi méreg kerül így a citrom héjával a szervezetünkbe. Szerintünk jól megmosva, lesikálva nem sokkal több, mint bármi mással, de aki tart ettől, nevelhet otthon is citrusféléket. Manapság a citrom, a narancs vagy a mandarin tartása balkonon vagy teraszon már egyáltalán nem rendkívüli dolog.