Kapanyél

A zsidó naptár szerint most van a fák újéve, minden fa születésnapja. Ez alkalomból köszöntsük hát a 2014-es Év Fáját, a mezei juhart!

Ahogy már korábban is hírt adtunk róla, az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította el az Év Fája mozgalmat, melynek célja, hogy felhívja a szakemberek és a széles közvélemény figyelmét egy-egy őshonos fafajra. Az eddigi évek során mindig az erdészeti szakma képviselői jelölték ki azt a fafajt, amellyel kapcsolatban aztán egész évben figyelemfelhívó, ismeretterjesztő rendezvényeket szerveznek. A 2014-es évre viszont változtattak az eddigi gyakorlaton: kijelöltek 3 figyelemre érdemes "versenyzőt", és közönségszavazásra bocsátották, melyik legyen a nyertes. Végül a jegenyenyár (Populus nigra cv. Italica), a vénic-szil (Ulmus laevis) és a mezei juhar (Acer campestre) hármasából ez utóbbi került ki győztesen.

E jeles nap Chernel István nevéhez kötődik, aki lelkes ornitológusként meghonosította hazánkban a madáretetőket és -odúkat, melyeket először a háza körüli parkban helyezett el. 1902-ben szülővárosában, Kőszegen szervezte meg az első Madarak és Fák Napját, melyet azóta minden év május 10-én tartunk.

Az Év madara

Már hírt adtunk a Madarak és Fák napja 2012, a Pritt és a Cser Kiadó közösen meghirdetett pályázatról, melyet a Kapanyél is támogat. Mostanra összeállt a díjátadó teljes programlistája, melyet az alábbi plakáton találtok. Minden pályázót és nem pályázót egyaránt szeretettel várunk!

JÓ HÍR! A nagy érdeklődésre való tekintettel a pályázat leadási határidejét meghosszabbítottuk május 15-ig, tehát még van idő befejezni az elkezdett füzéreket, vagy akár újakat is készíteni. Továbbra is várjuk a legalább 1 méter hosszú, a Madarak és Fák Napjához kapcsolódó, ragasztott füzéreket. Adjátok tovább a hírt, hadd legyen a Feneketlen-tónál minél több gyerek részese a hivatalos rekordkísérletnek!

A pályázatokat továbbra is az alábbi címre várjuk:
Cser Kiadó, 1114 Budapest, Ulászló u. 8.

Beküldési határidő: 2012. május 15.

Télen a lombozat hiánya miatt minden állat jobban szem előtt van, mint más évszakban. Most olyan madarakról lesz szó, amelyek egész évben a költőhelyük közelében tartózkodnak, télen figyelhetők meg a legjobban, és minden porcikájukban tökéletesen alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fák törzsén és ágain éljenek. Lábuk rendkívül erős kúszólábbá módosult. A legtöbb madárnál 3 ujj előre áll, és 1 ujj hátra. A harkályoknál ez 2-2-re módosult, ami nagy előnyökkel jár: a fakéreg megmarkolása sokkal hatékonyabb, ha egyenlő erőt tud felülről és alulról is kifejteni. A farktollak a madaraknál a repülés közbeni kormányzásra, fékezésre szolgálnak. A harkályoknál kapnak egy merőben más funkciót: meg kell tartaniuk a testet a függőleges fatörzsön. Ennek megfelelően a farktollak rendkívül kemények. A csőr erős vésőcsőrré alakult, és ez nem azért van, hogy a madár be ne verje a fába a fejét: képes vele kivájni a költőodúját, segítségével keresi a kéreg alatt mocorgó lárvákat. És ha már itt tartunk, pár szót érdemes szólni arról, mit is kopogtat a fa törzsén harkályunk.

Fekete harkály

Ha már nem győzzük kivárni a tavaszt, fogjunk hozzá a metszéshez!

Bár a metszés hagyományosan a tél legvégére és a tavasz legelejére időzített szezonális munka, akinek sok dolga van, vagy nagy a kertje és sok a metszenivaló, az akár már most is elkezdheti a metszést. Ilyenkor a kertben az évelők még téli álmukat alusszák, visszafagytak, és most a talaj közelében lévő, vagy magában a talajban elhelyezkedő áttelelő szerveikkel várják a nyugalmi, hideg időszak végét.