Kapanyél

Bár még a tél vége van közelebb mint a tavasz, az ünnepi hétvége időjárása még ilyenkor is különlegesnek számít. A bejegyzés írásakor még csak cseppekben zuhogott az égi áldás, de a baljós előrejelzések nem is kevés havat ígértek. Ez még nem is lenne baj, az ébredező kerti növényekre ennél rosszabbat hozhatnak az éjszakai -8-10 fokos jelentős fagyok. Az biztos, hogy az idén is jobban járnak a lusta kertészek, akik a metszést az utolsó pillanatra hagyva még válogathatnak az épen maradó rügyek között.

Későn jött hó alatt a kert, pedig már hajtanak a rügyek

A hétvégén ugyan nem sok napsütésben volt részünk, de tegnap, amikor egy kicsit előbújt, gyors terepszemlét tartottam a kertben. Az időjárás még néha hezitál, legyen-e már tavasz, vagy inkább fagyoskodjunk még egy kicsit, de a madarak és a növények szemmel láthatóan már döntöttek. A fákon, bokrokon már duzzadnak a rügyek, íme egy kis körkép a kertből.

Kezdjük a hetet egy kis fejtöréssel: ki hányat ismer fel a növények közül?

Az igazi terméskövek színvilága, hangulata a természet varázsát költözteti környezetünkbe. A márványok, gránitok, különleges mészkövek, színes kavicsok bizony nem olcsó anyagok, ezért ezeket próbálják utánozni a különböző beton, műkő és egyéb termékek is. A manapság divatos gabionnal kötőanyag nélkül alakíthatunk ki változatos formákat a kertben.

A kapu a kert tükre, ahogy a szem a léleknek az. Szerintünk. Ez az első benyomás, ha kertes házhoz érkezünk, távozáskor pedig az utolsó - így vagy úgy maradandó - élmény. Kivéve, ha anyósunk integet hosszan utánunk. Ennek ellenére úgy tűnik, a kerttulajdonosok a kaput és a kerítést sokszor csak a telekhatár kijelölését és védelmi célokat szolgáló dolognak tartják. Pedig ennél sokkal többre érdemes.

A fagyok elmúltával, meg amikor éppen nem esik semmi az égből, érdemes közelebbről is szemügyre venni a kaput. Egyrészt, hogy nincs-e rajta javítanivaló, pl. jól nyílik, záródik-e, másrészt, hogy tényleg illik-e a kerthez és a házhoz. Lehet, hogy kis módosítással egész más külsőt kap a régi kapu, ahogy itt:

A tavalyi pusztító cudar év után a megmaradt tuják megmentéséhez már most hozzá kellene kezdeni. A tujákról szóló posztok érzékeny területet érintenek, már csak azért is, mert sokan érzik becsapva magukat, hiszen a drágán vett növényük gyatrán viselkedik, miközben más kertjében, vagy a vad mediterrán vidékeken maguktól is szépen díszlenek.

A cordobai Alcazar palota parkjában évszázadok óta jól érzik magukat az örökzöldek