Kapanyél

Az idei szárazság sok kertlakót új túlélési stratégiára késztet. Az már megszokott, hogy szüret tájt versengeni kell a darazsakkal az édes gyümölcsért. Idén mintha kevesebben lennének, azért nem árt résen lenni. Jó tudni róluk, hogy az édes lé jobban érdekli őket, mint a csata az emberhúsért. Mint rutinos cefrekészítő jól megvagyok a darazsakkal, még egyszer sem böktek meg. Ha rám szállnak, legfeljebb nyalogatják a bőrre fröccsent gyümölcslevet, s odébb állnak. Családunkban is csak egyetlen szúrásról tudok, mint utóbb kiderült az egyik lába beszorult egy karikagyűrű alá, s ijedtében bökött a sárga-fekete csíkos "fenevad".

Valóságos csoda, hogy a háromhetes nyaralás idején a kertben a földben élő, s edényes növényeink közül egyik sem nyuvadt ki. Eddig nyaranta saját gyermekeink vállalták a felügyelettel együtt járó öntözést, most azonban az egyik udvarló és baráti köre kezelte a csapot.

Több éves szünet után a terasz sarkában lapulva szép új barna leveleket hozott a "csokifa"

Az eddigi legsikeresebb akció zárult a napokban. Nem lebecsülve az itthon maradtak sikerét, türelmét és hozzáértését, de az elmúlt évek kudarcain okulva a balkon kényesebb növényeit strapabíróbbakra cseréltem, így a begóniákat a zápor- és kristályvirág váltotta, a muskátlihagyományt margarétafélék követték.

A kristályvirág a teljes napon élvezi az életet

Elmaradt az elszáradt virág eltávolítása

Kicsit árnyékosabb helyre kerültek a leanderek, és kisebb lett a lombkoronájuk is. Az árnyék sokat segít, ha naponta nem ellenőrzik a növények nap- és melegtűrését. A fuksziákat is védettebb helyre húztam a nyaralás megkezdése előtt. Jó ötlet volt, ahogy az is, hogy mindegyik agyagcserépbe és ezen felül agyag kaspóba került, így a nagy meleg ellenére a gyökér hűsölhet.

Tíz órától árnyékban a fukszia. Kicsit petyhüdt a melegben, de strammul bírja

A száznál is több terasznövény öntözését egy csepegtető rendszer végzi, ezt azonban ellenőrizni kell, s ha szükséges, a porlasztók, csepegtetők tisztítására, átmosására sort kell keríteni.

Már öreg családtag az euforbiaoltvány, de eddig ilyen piros végű hajtásokat nem hozott. lehet, hogy virággal is megörvendeztet

A pozsgások is jól szerepeltek, igaz az egyik – feleségem szerint zöld marhatrágyára emlékeztető pletyni – levélrózsája elszáradt, de hosszú száron virágot hozott, amely ma már termésszerűségeket tartalmaz. Remélem, tudok majd magot fogni.

A hatalmas agávé nem bontott új levelet, viszont fiókái nyomulnak alulról. Az már csak szőrszálhasogatásnak tűnik, hogy megemlítem: az egyik, ládában ülő lonc penetráns mocsárszagot áraszt, valószínűleg eltömődött a túlfolyó nyílás, és pang a víz. Első menetben csökkentem a vízadagot, utána alulról vízsugárral megpróbálom átmosni a lyukakat.

A nyár eddigi vesztese a klemátisz, a kis edény miatt nagyobb figyelmet érdemelne 

Bőségesebb a hozam, ha időben eltávolítják az elvirágzott virágokat

A gyeppel, azon kívül, hogy nyírni kell, semmi baj. Egyetlen, pontos négyzet alakú kopásfolt éktelenkedik. Biztos ott állt napokig valami, de megfogadtam, nem szólok, és ki sem nyomozom, hogy mi volt az árnyékoló. Különböző egynyári vadfüvek ugyan nyomulnak a szélek felől, de ezekkel a következő fűnyíráskor végzek.

A nemkívánatos élősködők közül ki kell szabadítani a leandert, harangvirágfácskát, szecsuáni borsot és a borszaj örökzöldeket

Nemsokára kezdődik a borsszüret

A legtöbb munkát a szomszéd felől próbálkozó vadszőlő hajtások eltávolítása jelenti. Egyelőre úgy tűnik, hogy a golgotavirággal folytatott versengésben nyerésre áll a vadszőlő, de csak addig, míg elő nem szedem a pincírozó ollót.

Ahogy haladunk a nyárban előre, úgy egyre több a munka konyhában is, hiszen már lehet tartósítani a kertben termett finomságokat. Általában a lekvárok és az udvardi nagynéném által eltett olajos zöldségsavanyúságok a kedvenceim közé tartoznak. A zöldség, gyümölcs gazdaságos felnevelése sikerülni szokott, de a tartósításnak csak az elméletét ismerem. A nyári konyhában sertepertélő családtagjaim keveset tudnak a különböző veszedelmes gombákról, baktériumokról, amelyektől menteni kell a finom gyümölcsöt, zöldséget, de rutinszerűen mossák, forrázzák az üveget, dunsztolnak, és az alapanyag is tisztán kerül a fazékba. Nekem itt csak annyi feladat marad, hogy a gázpalackot aktiváljam, és hordjam a terményt meg az egész évben gyűjtögetett üvegeket.

Mint minden távol-keleti díszkerti növény, úgy a kínai lilaakác (Wisteria sinensis) is különleges. Egyetlen hibácskája: a nagy téli hidegeket nem szereti, de japán változata (W. floribunda) nem ilyen kényes. Egy idősebb lilaakácot látva nem is kell magyarázni, miért érdemel a kertben kivételes helyet. Csavaródó hajtásaival és tavasszal díszlő 20-30 centis virágfürtjeivel hamar benő 60-100 négyzetméteres területet.