Kapanyél

Vagy ha úgy tetszik, spárgát, mely sokáig nem tartozott a kedvenceim közé. Úgy jártam vele, mint a csicsókával: tudtam, hogy szeretni kéne, mert milyen dolog már, hogy valaki nem eszi meg ezt a nagy fene finomságot, ezért pár évente tettem egy próbát. Sikertelenül. Idén azonban fordult a kocka: olyan finom spárgakrémlevest rittyentettem, hogy napokig nem bírtam abbahagyni.

A liliomfélék családjába tartozó közönséges spárga (Asparagus officinalis) Európában és Ázsiában is őshonos. Az óegyiptomiak és az ógörögök még leginkább gyógyhatása miatt fogyasztották (asparagos=fiatal hajtás, nyél), és csak a rómaiaknál lett kedvelt előétel.

Tudta, hogy a fű nem azonos a pázsittal? Első pillantásra talán nem feltűnő, de ha közelebbről megnézzük a gyepet vagy pázsitot, látszik, hogy a távolról egységes felület nem azonos növénykékből áll, a pázsitot különböző füvek alkotják. A köznyelvben gyakran nem különböztetjük meg a gyep és pázsit elnevezést sem, pedig a kettő nem ugyanaz. Gyep a rét, legelő, kaszáló területe, amelyet kaszálunk, ha magasra nőtt a növényállománya. Ezzel szemben a pázsitot rendszeresen nyírjuk, a hajtások kis részét vágjuk le. A megkülönböztetés tehát a nyíráson alapul.

Aki a rododendronok fő virágzási idejében, májusban járt már a Jeli Arborétumban, biztosan beleszeretett a népnyelven hangarózsának vagy havasszépének nevezett virágcsodákba. Csak ott próbálkozzunk a tartásával, ahol védett helyre tudjuk ültetni a kertben, a hideg téli szél nem okoz kárt benne, nyáron pedig biztosítani tudjuk a párás környezetet.

A rododendronok májustól ezerféle színt varázsolnak a kertbe, teraszra, azonban igényes növények, gondozásuk állandó odafigyelést kíván. Általában savanyú talajon érzik jól magukat (pH 4,5-5,5), kellően párás, tűző naptól és széltől védett helyen. A drága talajcsere helyett ültethetjük konténerbe is, de mindenképpen mészmentes vízzel (esővíz vagy lágy víz) öntözzük.

Elkáposztásítottalanítottam...

... némi fonalat a minap. Az általános szokástól eltérően használtam fel két kis fej lila káposztát: fonalat festettem velük. Mert hiszen olyan szép színe van, gondoltam, biztosan ugyanolyan mély bíbor árnyalatú lesz majd a fonalam is tőle, ha kicsit beáztatom a lila káposzta levébe. De nem.

Hanem búzavirágkék lett. Az úgy történt, hogy a festhető gyapjúfonalakat vízbe áztattam. A káposztákat felszecskáztam, és egy nagy lábosban feltettem forrni annyi vízzel, hogy az éppen csak ellepje a káposztadarabkákat. Kb. egy óra hosszat főztem a káposztalevesemet, a lé először sötétkék, majd valami egészen bámulatosan mély bíborszínű lett. A lakás pedig egyre büdösebb…

A tavasz után az ősz a kedvenc évszakom főleg a színek és az illatok miatt. Ez utóbbiak közé tartozik a sült gesztenye és a sütőtök illata, mert nagymamám mindkettőt gyakran készítette. Igaz, gyerekkoromból csak a márványosan fehér héjú, lapított gömbölyű sütőtök hatalmas szeleteire emlékszem, de manapság már többféle közül válogathatunk.

Nagydobosi óriástök