Kapanyél

A csípős és erős paprikák manapság egyre nagyobb divatnak örvendenek. Igaz, ez nem új keletű tendencia: a magyarság tradícióihoz hozzátartozik az erős paprika, tudjuk, egész régiók határozzák meg magukat a paprikatermesztésre alapozva. A dicső paprikatörténeti múlt emlegetésekor arról kevésbé esik szó, hogy a paprikatermesztéshez bizony előbb fel kellett fedezni Amerikát. Ahol még mindig jóval több fajta csípős termés elérhető, mint amit nálunk termesztenek.

Ezek a különlegeségek pedig csábítóak. Az internet megjelenése természetesen itt is sokat segített, ma már könnyen beszerezhetők a legkülönlegesebb vetőmagok is, és a növénykék sikeres neveléséhez szükséges tudást is elérjük. Nem véletlen hát, hogy a chilitermesztés afféle divatos hobbivá kezd válni.

Június - Szent Iván hava

27. hét:

- június 29. (Péter, majd rá egy napra Pál): „Kaszát, sarlót készíts, mert Péter-Pál után már üres az udvar, teli a határ!” E napon a búza töve „megszakad”, azaz ideje aratni. Ugyanakkor Péter-Pál dologtiltó nap is volt, az aratást csak jelképesen kezdték meg. Az aratókat és a napszámosokat általában e napon fogadták fel.

Aki már nagyon szeretne férjhez menni, legyen éber: az a hajadon, aki elsőként hallja meg a harangszót, az év végéig biztosan elkel.

A héten már júliusba, Szent Jakab havába lépünk.

- július 2. (Sarlós Boldogasszony): Az egykori sarlós aratás kezdőnapja. Ezen a napon a gyógyfüveket is sarlóval vágták le, majd megszentelték. Az aratás első napján először elmentek a templomba, majd a mise után a földeken vágtak egy rendet a búzába, és hazamentek. Másnap aztán ténylegesen beindult az aratás.

- július 5. (Sarolta): Ha esik, rossz lesz a dió- és a mogyorótermés.

Forrásért katt a képre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Mostanában igencsak felgyorsultak a kerti teendők: egyszerre kell a gyepet szellőztetni, fákat metszeni, ültetni és a növényárudákat járni magért, növényvédő szerért. Akár a legkisebb helyen is érdemes zöldségek termesztésével próbálkozni, ehhez próbálunk sorozatunkkal kedvet teremteni. Vannak közöttük olyan impozánsak, amelyek megállják helyüket a díszkertekben is. Ilyen - hogy csak néhányat említsünk - az articsóka (Cynara scolymus), a cikória (Cychorium intybus var. foliosum), a mángold (Beta vulgaris ssp. esculenta var. cicla), az okra (Abelmoschus esculentus), a rebarbara (Rheum rhabarbarum) vagy a szivacstök (Luffa acutangul).

Más íze van a sarki boltban és a piacon vásárolt friss zöldségnek, aki viszont kóstolta már a saját zöldséget, gyümölcsöt, legyen az görbe, göthös, megtapasztalhatta a különbséget. Ezek többnyire is mások, mint a bolti egyentermék, de a frissesség miatt más az ízük, zamatuk. Bármilyen kicsi is egy kert, a haszonnövényeknek néhány négyzetméternyi is elég. Aki ilyesmire adja a fejét, nem árt, ha felkészül arra is, hogy a kerti csemegét mások - rovarok, pajorok és más furfangos csúszómászók - is kedvelik, hogy a gombákról, baktériumokról ne is beszéljünk.

A legtöbb kert elképzelhetetlen ágyásban élő növények nélkül, legyen szó zöldségről, vagy a díszükért tartottakról. Aki egynyári növényekben "utazik", vetheti helybe, egyből az ágyásba a magot, vagy vásárolhat kész palántát. Az előbbinél későn hajtanak ki a növények, a második megoldás pedig drága. Köztesként kínálkozik az otthoni nevelés. Ha nincs üvegházuk, télikertjük vagy valami hasonló speciális építményük, akkor csak azoknak ajánlható az otthoni palántanevelés, akinek sok kell, ugyanis rengeteg baj van az ifjú növénykékkel; de azért nem kell megijedni, akinek sikerült egy gyermeket felnevelni, próbálkozhat a magokkal is.