Kapanyél

Kétféle kertészkedő van: aki komposztál, és aki szemétnek nézi az aranyat érő kerti (és konyhai) hulladékot. A komposztálás a szelektív hulladékgyűjtés tökéletes kiegészítője, ugyanis, ami nem mehet a különböző színű utcai tartályokba, abból növényeleség lehet.

A komposzthalomba szinte minden rakható, így nemcsak a kertben keletkező csaknem összes szerves anyagot, de a konyhai hulladék harmadát is sikerülhet hasznosítani.

Mert ha nem, most megteheted! Mindig öröm hírt adni a város zöldítését szolgáló kezdeményezésről, főleg, ha ehhez még jótékony célok is kapcsolódnak. Egyedülálló faültetést szervez a segítettem.hu, Rákosmente Önkormányzata és a WeWood 2013.október 29-én 10 órától Budapesten, a XVII. kerületi Széchenyi utcában.

Az ősz hagyományosan a szabadgyökerű és földlabdás fák és cserjék fő ültetési szezonja, a konténeres növények viszont szinte bármikor telepíthetők. Igaz, ez utóbbiaknál előfordulhat, hogy otthon derül ki, a gyökerek már teljesen átszőtték az edényt, és az ilyen növényeknek bizony nagyon hosszú időre lehet szükségük, mire a földbe ültetve megerednek.

A természet gyönyörű színekkel kényeztet bennünket ősszel, és ha kertünket is eleve úgy rendeztük be, a sárga, piros és barna sokféle árnyalatában virítanak a levelek és akár a bokorvesszők is. Októberben még nyílik néhány virág, de lassan felettük is eljár az idő. Viszont megőrizhetjük élénk színeiket a borongósabb téli napokra, ha a fűszer-és gyógynövényekhez hasonlóan megszárítjuk őket.

Lehet kísérletezni, de érdemes inkább azokkal a virágokkal és díszfűfélékkel próbálkozni, melyek a szárítás során megtartják formájukat és színüket. A szárításra szánt szálakat legjobb, ha szép időben, késő délelőtt és kora délután (11-15 óra) közötti időszakban vágjuk le, amikor a harmat már felszáradt és a virágok is kinyíltak.

A módszer ugyanaz, mint a fűszernövényeknél: a kis csokrokat fejjel lefelé, szellős, árnyékos helyen felakasztjuk, mert a tűző nap kifakíthatja a színeket, ráadásul az így megszáradt szirmok, levelek könnyebben törnek.

Ma van az Állatok Világnapja, amire napok óta tanultuk a kisebbik csemetével a Sün Balázst, és felmerült a kérdés, miért is nincs nekünk egy sünink. Mármint a kertben.

Nálunk érthető a dolog: belvárosi társasház, az utca felől lépcsőznie kellene a téglafallal körülvett kerthez, a falon meg nem talál rést, úgyhogy ide sajnos nem tud bejönni, hiába is akarna. Aki viszont olyan szerencsés, hogy a kerítése gyárilag hézagos, vagy saját maga tette valahol szabaddá az utat, előbb-utóbb bizonyosan "saját" sünre és családjára tehet szert. Főleg, ha nem használ túl sok kemikáliát, mert azok elpusztítják a sünök táplálékait is, így az ilyen portákat inkább elkerüli.