Kapanyél

A természet gyönyörű színekkel kényeztet bennünket ősszel, és ha kertünket is eleve úgy rendeztük be, a sárga, piros és barna sokféle árnyalatában virítanak a levelek és akár a bokorvesszők is. Októberben még nyílik néhány virág, de lassan felettük is eljár az idő. Viszont megőrizhetjük élénk színeiket a borongósabb téli napokra, ha a fűszer-és gyógynövényekhez hasonlóan megszárítjuk őket.

Lehet kísérletezni, de érdemes inkább azokkal a virágokkal és díszfűfélékkel próbálkozni, melyek a szárítás során megtartják formájukat és színüket. A szárításra szánt szálakat legjobb, ha szép időben, késő délelőtt és kora délután (11-15 óra) közötti időszakban vágjuk le, amikor a harmat már felszáradt és a virágok is kinyíltak.

A módszer ugyanaz, mint a fűszernövényeknél: a kis csokrokat fejjel lefelé, szellős, árnyékos helyen felakasztjuk, mert a tűző nap kifakíthatja a színeket, ráadásul az így megszáradt szirmok, levelek könnyebben törnek.

Most, hogy egyre hidegebb napok jönnek, balkonládáink egynyári növényei nagyon a végüket járják. Nálam még teljes pompában virít ugyan a begónia és a díszcsalán, de a petúnia egyébként szép virágai már csak a megnyúlt szárak tetején csücsülnek. Sebaj, a remélhetőleg hosszú őszre is sok lehetőséget kínál a növényválaszték, hogy ne maradjon kopár a balkon vagy a terasz.

Mindig nagy öröm, ha parkot létesítenek valahol, főleg, ha városról, jelen esetben Budapestről van szó. Bár a Ruttkai Éva park olyan környéken nyílt, ahol amúgy is sok a zöld (csak néhány lépés ide a Szent István park), ilyesmiből soha nem elég.

Az ünnepélyes megnyitó már majd' egy éve volt a Victor Hugo u. és a Pozsonyi út találkozásánál, a házak között megbúvó területen. Akkor "csak" a rendezettség látszott, mostanra viszont szépen fejlődésnek indultak a növények.

Első találkozásom a damaszkuszi rózsával (Rosa x damascena) nem volt egészen felhőtlen. Történt ugyanis, hogy a Bulgáriában ajándékba kapott rózsaolaj fiolája kinyílt a bőröndömben, ami mély nyomokat hagyott bennem és a ruhatáramban egyaránt. A "szag" beleégett az agyamba, és biztos voltam benne, hogy ilyen illat márpedig nem létezik természetes forrásból. Pedig.

Tavaly volt szerencsém megszagolni egy damaszkuszi rózsát, és bizony, olyan illata volt, mint a fent említett rózsaolajnak. Nem csupán egyedülálló illata, hanem bájos külleme és a testre-lélekre gyakorolt jótékony hatása miatt Németországban megválasztották 2013 gyógynövényévé.

Most nem egy újfajta burgonyáról, de még csak nem is valami jó kis receptről szólunk, hanem a rózsaszaporításról.

A dugványkészítés nem nagy ördöngösség, még városi, ámde telektulajdonos nagymamám is gyakran csinálta. Igaz, ő nem kerített nagy feneket a kertészkedés tudományának. Ahogy már valahol a blogon régebben említettem, vetni úgy vetett, hogy kiszórt egy marék magot, majd amikor kikeltek, a hasonlókat csoportosítva ültette össze. A szőlőt mindig szemmagasságban vágta le, mintha sövény lenne, mégis neki volt a legszebb termése az utcában.