Kapanyél

Talán 2 éve lehetett, hogy anyósom elszalajtott minket a legközelebbi gazdaboltba sárga- és fehérrépamagért. Sárgarépából csak vetőszalag volt aranyárban, de az eladó megnyugtatott, hogy nagyon megéri, mert egyenletesen nő ki, nem kell egyelni, és a gaznak sem marad hely.

A magaságy(ás) vagy kiemelt ágyás az utóbbi években egyre népszerűbb, ami nem is csoda, hiszen egy sor jó tulajdonsága van:

- ha elég magasra építjük, nem kell hajolgatni kertészkedés közben;

- kis helyen is gazdag konyhakertünk lehet a tápdús talajnak köszönhetően;

- sokféle növényt termeszthetünk, kipróbálhatunk, amelyek kertünkben egyébként nem élnének meg;

- ha jól választjuk meg a keretet, szép dísze lehet a kertnek;

- a magasság és a keret távol tarthatja a háziállatokat, de a csigákat is;

- melegigényes növények (pl. paprika, paradicsom) jóval korábban ültethetők bele, mint hagyományos zöldségágyba.

A tavaszi feltöltődésre növényeinknek legalább akkora szüksége van, mint a tél végére lepukkant emberi szervezetnek. Miközben mi tömjük magunkba a medvehagymát, csírákat, savanyú káposztát, kertünkről sem szabad megfeledkeznünk. Tegnapi posztunkban már esett szó a tápanyagpótlásról, folytassuk a sort egy természetes lehetőséggel.

Naponta hatalmas mennyiségű, tápanyagban gazdag szerves anyag, soha el nem apadó forrás. Mi az? Az elefánttrágya! Ez a hatalmas állat rendkívül nagyvonalú az elfogyasztott táplálékkal: a hasznos anyagok nagy részét egyszerűen kiüríti. Napi 50-100 kg-ot. A növények nagy örömére.

A hulladék szelektív gyűjtése egyre elterjedtebb és megszokottabb folyamat: tudjuk, melyik színű gyűjtőbe milyen hulladékot tegyünk. De mi a helyzet a biohulladékkal? A többségünk azt felelné: megy a kukába! Tudja, mennyi szemét van a kukákban?

Nagyszüleink jól tudták, milyen fontos, hogy minél kevesebb dolog menjen kárba. Ami haszontalan szeméthalomnak tűnt, azt is fel tudták használni. Alapos megfontolás után ma is szinte minden hulladékot újra lehet hasznosítani.

A csomagküldők katalógusaiban fellelhető sárgarépafotók láttán a hobbikertésznek hamar kedve szottyan termesztésével próbálkozni. A répával azonban csak az kezdjen, aki kedveli az ásást, e növény ugyanis a laza talajban érzi jól magát, pontosabban ilyen közegben fejleszt pompás karógyökeret. Ha kötött a föld, akkor a narancsszín répa csak girbegurba csúfsággá sikeredik. Nemcsak a laza talaj, hanem a kellő táperő és - a vaskos gyökér fejlődése kezdetén - a gondos öntözés is fontos.

A répa hálás gyökér, hatalmasra nő, ha laza talajba kerül és bőven kap tápanyagot és vizet