Kapanyél

Kezdhetjük vágni a centit, mert ha szeptember, akkor Hortus Hungaricus! Már csak három hét, és újra a régi helyszínen, Szigetszentmiklóson nyílik meg 19. alkalommal az ősz legnagyobb kertészeti szakkiállítása és vására.

Szeptember 21-23. között a Flora Hungaria Nagybani Virágpiac területén, mintegy 3500 nm-en várja a hazai kertészeti élet színe-java a növényvilág rajongóit.

Az idei szárazság sok kertlakót új túlélési stratégiára késztet. Az már megszokott, hogy szüret tájt versengeni kell a darazsakkal az édes gyümölcsért. Idén mintha kevesebben lennének, azért nem árt résen lenni. Jó tudni róluk, hogy az édes lé jobban érdekli őket, mint a csata az emberhúsért. Mint rutinos cefrekészítő jól megvagyok a darazsakkal, még egyszer sem böktek meg. Ha rám szállnak, legfeljebb nyalogatják a bőrre fröccsent gyümölcslevet, s odébb állnak. Családunkban is csak egyetlen szúrásról tudok, mint utóbb kiderült az egyik lába beszorult egy karikagyűrű alá, s ijedtében bökött a sárga-fekete csíkos "fenevad".

A folyamatosan érő zöldségek és gyümölcsök egész nyáron ellátnak bennünket teendőkkel, hiszen valamilyen formában megpróbáljuk átmenteni őket a hideg téli napokra. Üvegbe zárva, zacskóba téve, lefagyasztva, szárítva, aszalva, ki hogy. Az élelmiszer-tartósításnak számtalan formája létezik, melyek megismeréséhez szeretnénk most könyveket ajánlani.

Az aszalás és szárítás az egyik legrégebbi tartósítási eljárás. Már az inkák is ismerték, de elterjedt volt az ősi Kínában és Egyiptomban is. A régi korok embere azt vallotta: az utolsóként leszedett gyümölcsök az egész év növekedést serkentő erejét magukban foglalják, így szárított formában tárolva elfogyasztásukkor védelmet nyújtanak a betegségekkel szemben. Míg őseink a napon szárították a termést, manapság már több lehetőség közül választhatunk. A Cser Kiadó Aszalt gyümölcsök és zöldségek című könyvéből elsajátíthatjuk saját kertünk gyümölcseinek szárítását és aszalását, de emellett számos ízletes receptet is találunk, amelyek a felhasználáshoz adnak kreatív ötleteket.

A fekete áfonya színével mindig is jóban voltam, nagyon tetszik a bogyók hamvas kékesfekete héja. Múltkor a piacon nem tudtam ellenállni neki, vettem egy kis adagot. Nem volt olcsó, de annyira ízlett az áfonyás mézes-vaníliás mascarponekrém, amit belőle készítettem, hogy utánanéztem a neten, mit is kell tudni erről a gyümölcsről, és hogy van-e esélyem arra, hogy a kertemben is megteremjen.

Az elején tisztáznunk kell egy félreértést: a köznyelvben a Fragraria x ananassa magyar neve az eper, pedig az helyesen szamóca lenne. De akkor mi is a valódi eper?

Figura József uradalmi erdész így ír róla 1880-ban: "Európába Chinából hozatott, s ma a tenyész­tés által töb válfajt számlál, melyek közül legismertebbek a következők : a fehér vagy vörhenyes gyümölcsű édes eperfa, Morus alba; a fekete gyümölcsű savanyu eperfa, M. nigra; a nagylevelü eperfa, M. Moretti, mely névét Moretti Pál olaszországi tanártól vette, ki e fát Európában elterjeszté; a legnagyobb levelii eperfa, M. ledvona és M. Giarvola, melyek selyemtenyésztés czéljából - leveleik tápértékét tekintve - kivéve a savanyu eperfát, legkedveltebb fajok. Ezekhez tartozik még a piros eperfa, M. rubra; a cserje eperfa, M. multicaulis, valamint a török eperfa, Morus constantinapolitana, nagy fekete gyümölcsével. Ide tartozik továbbá a festő eperfa, Broussonetia tinctoria, mely Braziliában a fiset-fusztik vagy sárga fát szol­gáltatja; és végül a chinai és japáni papir-eperfa, Broussonetia papyrifera."