Kapanyél

Egy vicces mondás szerint a legénylakásban a szobanövények mind kiszáradtak, de a hűtőben már csírázik valami. Nem kell azonban ennek így lennie. Annak járunk utána, hogyan lehet egy agglegénylakásból élő oázist varázsolni.

Először is le kell szögeznünk, hogy a legtöbb férfi - tisztelet a kivételnek - nem tud bánni a növényekkel, ezért nekik könnyen gondozható és minimális törődést igénylő növényekre van szükségük. Ezek a zöld lakótársak feldobják a lakás hangulatát és kellemes környezetet is teremtenek.

Nyáron, esetleg a szabadság alatt bőven juthat idő az elmaradt vagy éppen aktuális kerti munkák elvégzésére. Ilyenkor érdemes a nagyobb lélegzetű, hosszabb ideig tartó feladatokhoz is hozzákezdeni. Évközben a hétvégi házaknál általában nem marad idő a gyepszélek, a virágágyás szegélye, vagy a cserjék, fák alatti földcsíkok, tányérok pontos levágására, kialakítására. Pedig az ilyen apró igazításoktól tűnik a kert igazán ápoltnak. Van e célt szolgáló különleges szerszám. Aki kombinált nyéllel rendelkező szerszámkészletet használ, annak érdemes ágyásszegőt is beszerezni. De tökétesen megfelel egy olyan csempeásó is, amelynek a hegyes alsó 10-15 centijét lefűrészelték vagy levágták.

Mint minden nyavalyára, a tó algásodására is igaz, hogy jobb megelőzni, mint kezelni.

"A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle."

Amikor kertet tervezünk, nem csak magunkra gondolunk, szűkebb és tágabb családunknak is otthon kell magát éreznie benne. Így otthona, "játszótere" és jó levegőt biztosító közege ez gyermekeinknek is. Nem mindegy tehát, milyen növénykultúrákkal, milyen kialakításokkal találkozik gyermekünk, miközben felnő. Ezer ötlet kavarog ilyenkor bennünk. A legerősebbek azok, amelyek eszünkbe juttatják gyermekkorunk kertjét, ahol fölnőttünk.

Milyennek is szerettük volna látni gyermekkorunkban a kertünket? Elsősorban vadregényesnek, kellő védettséget nyújtó zugokkal telinek, ahova el lehet bújni, lehet igazi kis gyermekbirodalmat építeni. Ugyanakkor utáltuk a szúrós, és mindenféle ragadós nedvet ontó ágas-bogas cserjéket, a hasadó fákat, amelyekre nem másztunk fel, mert tudtuk: könnyen törik.

Ahogy melegszik az idő, egyre többen vágyunk a víz közelségére, a megnyugtató látványra, a madárcsicsergésre (a szúnyogokat ilyenkor felejtsük el, jó?), és eszünkbe se jut, hogy lehetne akár saját tavunk is. Pedig!

A hely nagy úr (meg persze a pénz is), de egy kis ötletességgel már az erkélyen is megteremthetjük az ÉRZÉST. Csak egy öblös üvegtál néhány úszónövénnyel, és máris másképp fest a világ!