Kapanyél

Pénteken véget ért a tanév, a gyerekeknek elkezdődött a várva-várt nyári szünet, a szülők pedig törhetik a fejüket, mivel kössék le 2,5 (óvodában 1) hónapig a lurkókat. Persze rengeteg tábor közül válogathatunk, ha a pénztárcánk engedi, de az is lehet, hogy valaki - ahogy az én kisebbikem is - nem hajlandó táborba menni. A legszerencsésebbeknél ott vannak a nagyszülők nagy kerttel, sok energiával, a szerencséseknek legalább van saját kertjük, ahol kis rafinériával elég sok elfoglaltságot biztosíthatnak kisebb és nagyobb gyerekeknek is.

"A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle."

Amikor kertet tervezünk, nem csak magunkra gondolunk, szűkebb és tágabb családunknak is otthon kell magát éreznie benne. Így otthona, "játszótere" és jó levegőt biztosító közege ez gyermekeinknek is. Nem mindegy tehát, milyen növénykultúrákkal, milyen kialakításokkal találkozik gyermekünk, miközben felnő. Ezer ötlet kavarog ilyenkor bennünk. A legerősebbek azok, amelyek eszünkbe juttatják gyermekkorunk kertjét, ahol fölnőttünk.

Milyennek is szerettük volna látni gyermekkorunkban a kertünket? Elsősorban vadregényesnek, kellő védettséget nyújtó zugokkal telinek, ahova el lehet bújni, lehet igazi kis gyermekbirodalmat építeni. Ugyanakkor utáltuk a szúrós, és mindenféle ragadós nedvet ontó ágas-bogas cserjéket, a hasadó fákat, amelyekre nem másztunk fel, mert tudtuk: könnyen törik.