Kapanyél

A zsálya (Salvia officinalis) az egyik legrégebbi gyógynövény. Ezt bizonyítja latin neve, hiszen a 'salvia' jelentése gyógyítani.

Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringgal együtt húsok tartósítására használták, az akkori gyógyászatban főleg izzadásgátlóként alkalmazták. Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben fűszer- és gyógynövényként.

Szeretitek a kapormártást? És a kapros tökfőzeléket? Vagy a kapros-túrós lepényt? Esetleg a kovászos uborkát? Vagy bármit, ami kaporral készül? Tudtátok, hogy a középkorban boszorkányok varázslatai, szemmel verés, bájital ellen alkalmazták? Hogy az ókorban pénz helyett az adót kaporban is lehetett fizetni, olyan nagy értékűnek tartották?
Bevallom, én nem nagyon szeretem, és csak azért ültettem, mert jól néz ki. Pedig a kapornak rengeteg kedvező élettani hatása és sokféle felhasználási lehetősége van.

Azt hiszem, a levendulát nem kell bemutatni senkinek. Mindenki tudja, hogy a Földközi-tenger vidékéről származó félcserje, amelynek virágait és leveleit, illetve az ezekből készült olajat vagy őrleményt sokféleképpen felhasználhatjuk.

Most találtam, megosztom.

Ha igaz, hogy beszélgetni kell a növényeinkkel, hogy szépen fejlődjenek, akkor ez a kínai gazda bizony elég bőbeszédű lehet...

Kínában minden hatalmas, így a Reuters fotóján látható hamisginzeng-ültetvény is. A Codonopsis pilosula hagyományos kínai gyógynövény, a ginzeng olcsóbb pótszereként használják. Csökkenti a vérnyomást, erősíti az immunrendszert, étvágynövelő hatású. És szemmel láthatóan nem kevés munka van vele!

Forrás: Reuters

Stevia (sztívia, jázminpakóca)

Ezt a Paraguayban és Brazília déli részén őshonos növényt az ottani indiánok már évszázadok óta használták édesítésre, sebek, bőrbetegségek kezelésére. A 16. században a spanyol hódítók is felfigyeltek különleges tulajdonságaira, de az első komoly tudományos vizsgálatokat csak 1899-ben végezte Bertoni olasz természettudós és Rebaudi paraguayi kémikus. (Innen ered a növény tudományos neve: Stevia rebaudiana Bertoni).

A benne található steviol-glükozidok miatt levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, de a belőle készült szirup akár 300-szor édesebb is lehet a hagyományos édesítőknél.
 

A növény zöld színű, levelei recézettek és elliptikus alakúak. Ősszel nyílnak apró, fehér virágai. Tavasztól őszig szabadban vagy napfényes ablakban termeszthető. Télen fagymentes helyen kell tartani. Kártevője nem ismert.

Használhatjuk ételek, italok édesítésére. Szárított leveleit le kell forrázni, és negyed órát állni hagyni. 2 dl vízhez egy kanál morzsalékot adjunk. Cukorbetegek is fogyaszthatják, mert nem emeli meg a vércukorszintet.
A belőle készült szirupot hűtőben kell tárolni. Szárított és porrá őrölt leveleit sütéshez és főzéshez is használhatjuk, mert nem bomlik le a melegítés hatására (kb. 200 °C-ig). Fogyókúrázók is bátran élhetnek vele, mert 0 kalóriát tartalmaz.

Baktérium- és vírusblokkoló hatású, a benne lévő rengeteg ásványi anyag és vitamin erősíti az immunrendszert. Megfázás esetén a megőrölt porból egy fél kávéskanálnyi fertőtleníti a torkot. Nem okoz fogszuvasodást, Japánban pl. a rágógumi édesítésére is ezt használják. Segíti az emésztést, jótékonyan hat a vérnyomás-ingadozásra.

A dél-amerikai indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták a sebek gyors gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Bőrregeneráló hatása miatt alkalmazzák bőrbetegségek (pl. ekcéma) kezelésére is.
A növényt Japánban és Dél-Amerikában elterjedten használják, míg egyes országokban forgalmazását korlátozzák, bár káros hatása egyáltalán nem ismert.

A növényről további érdekességeket itt és itt, felhasználási ötletekről pedig itt olvashatsz.