Kapanyél

"A kakukkfű illatát árasztod" - bókoltak egykor a görögök, ha dicsérni akarták a kecses hölgyeket. A kakukkfű (Thymus) népszerűsége azonban korábbi időkre nyúlik vissza: tartósító, fertőtlenítő hatását már az egyiptomiak is nagyra becsülték, a balzsamozásnál ki is használták.

A legtöbb nyelvben elnevezése megőrizte görög eredetét: thymos = bátorság. Nem csoda hát, hogy a római katonák a kakukkfüves fürdőtől remélték erejük megsokszorozását, és a középkori hölgyek is azért hímeztek lovagjaik zsebkendőjébe kakukkfüvet, hogy azok biztosan visszatérjenek a csatából.

A néphagyomány a nagycsütörtököt zöldnek is nevezi: így a böjt vége felé ezen a napon csak zöld növényeket ehetünk, amelyek már megteremnek a kertben. Szerencsére nincs nehéz dolgunk, mert a legkorábban kikelő zöldségfélék zöldek is, finomak is. E nap jellegzetes ételei a saláta, a sóska, a spenót, és legfőképpen a friss csalán, amit minden ételbe belefőztek, hogy megtisztulást és bő termést hozzon. A biztonság kedvéért a csirkék is kaptak vagdalt csalánt, nehogy őket elkerülje a bőség.

Szeretem a telet. Persze ez elsősorban a frissen hullott hóra és a száraz, napsütéses hidegre vonatkozik.

Nem állítom, hogy a mostani szürke, lucskos idő túl sok boldogsághormont szabadít fel bennem, de kibírom. Több ismerősöm viszont már kifejezetten téli depresszióra panaszkodik és kedélyjavítók után kiált.

Újabb "csodatévő" növényt mutatunk ma be, amely ételben, italban, kenve vagy szagolva segít abban, hogy egészségesek maradjunk. Ez a trópusi évelő növény nem más, mint a gyömbér (Zingiber officinale), amelynek gyökerét, pontosabban rizómáját fogyaszthatjuk.

A zsálya (Salvia officinalis) az egyik legrégebbi gyógynövény. Ezt bizonyítja latin neve, hiszen a 'salvia' jelentése gyógyítani.

Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringgal együtt húsok tartósítására használták, az akkori gyógyászatban főleg izzadásgátlóként alkalmazták. Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben fűszer- és gyógynövényként.