Kapanyél

Szeretem a telet. Persze ez elsősorban a frissen hullott hóra és a száraz, napsütéses hidegre vonatkozik.

Nem állítom, hogy a mostani szürke, lucskos idő túl sok boldogsághormont szabadít fel bennem, de kibírom. Több ismerősöm viszont már kifejezetten téli depresszióra panaszkodik és kedélyjavítók után kiált.

A magyar szemérmesen kolumbiai virágnak hívja (legalábbis hosszas kutakodás után is csak ezt találtam), de más nyelvek híven tükrözik e virág fő jellemzőjét: a spanyol Flor de Labios, az angol Hot Lips Plant vagy a német Heisse Lippen Blume egyértelműen kifejezi, miért tartják sokan a világ legerotikusabb virágának.

Aki már most utálja a telet, vagy eleve nyárpárti, annak a tegnapi országos hókáosz után némi felüdülést jelenthet M. Szilvi beszámolója Sydneyből, Sydneyről.

Sydney az Ausztrália dél-keleti partjain fekvő legnagyobb város és a legelső is, Új-Dél-Wales állam fővárosa. 1788-ban 11 vitorlás érkezett Port Jackson partjaihoz Arthur Philip kapitány vezényletével. A rakomány nem volt mindennapi, hiszen fegyenceket szállítottak; ők voltak Ausztrália első 700 betelepített lakosa.

Azt mondják, Sydney már a világ vége, de én sosem éreztem tehernek ezt a 16000 km-t, és több mint egy napos repülést. Többször megtettem oda-vissza és nyugodt szívvel mondhatom, hogy abszolút megéri a több átszállás és végeláthatatlan repkedés. Sydney hatalmas és gyönyörű. A nyüzsgő nagyváros keveredik lazasággal és nyugalommal. Nem rohannak, nem idegeskednek, mindenféle szívroham nélkül átkelhetünk a zebrán, mosolyognak különösebb indok nélkül, szóba elegyednek velünk bárhol, bármikor. Egyszerűen olyan élményt nyújt, amiből mi is tanulhatnánk egy picit. Sydneyben minden és mindenki nagyon jól megfér egy helyen. Sok-sok náció, belvárosi felhőkarcolók, hatalmas parkok, strandok alkotják a nem mindennapi város szépségét.

Operaház, Harbour Bridge, Sydney látképe a Botanikus kertből

Sydney egyik szabadon és ingyen látogatható botanikus kertje a Királyi Botanikus Kert (Royal Botanic Garden), mely az év minden napján nyitva áll.

A borús, szürke, esős napokkal megjelennek a különböző felső légúti nyavalyák is, melyekre én mindig vevő vagyok. Ilyenkor mindent kipróbálok a népi gyógymódok közül, de a kamilla-hársfa-bodza kombóra már eléggé immúnis vagyok. A méz-fokhagyma ill. méz-gyömbér is megvolt, de úgy tűnik, új utakat kell keresnem, vagy jön a háziorvosunk szokásos gyógymódja, az antibiotikum.

Ezt megelőzendő kezdtem el kutakodni, és leltem rá az édesgyökérre (Glycyrrhiza sp.), melynek jótékony tulajdonságai már vagy 3000 éve ismertek, csak engem kerültek el.