Kapanyél

"A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga, és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak, és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától, és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez.

… Senki sem látott még bodzát, amelyik csak egy bogyót termett volna. Millió bogyót terem, és abban hárommillió mag van. Szóval megvan benne a jó szándék, hogy egy nagy bodzáskertté változtassa a világot kelettől nyugatig." (Móra Ferenc: Georgikon)

Első találkozásom a damaszkuszi rózsával (Rosa x damascena) nem volt egészen felhőtlen. Történt ugyanis, hogy a Bulgáriában ajándékba kapott rózsaolaj fiolája kinyílt a bőröndömben, ami mély nyomokat hagyott bennem és a ruhatáramban egyaránt. A "szag" beleégett az agyamba, és biztos voltam benne, hogy ilyen illat márpedig nem létezik természetes forrásból. Pedig.

Tavaly volt szerencsém megszagolni egy damaszkuszi rózsát, és bizony, olyan illata volt, mint a fent említett rózsaolajnak. Nem csupán egyedülálló illata, hanem bájos külleme és a testre-lélekre gyakorolt jótékony hatása miatt Németországban megválasztották 2013 gyógynövényévé.

A nyári szellő még a szennyezett városokban is meg-meghozza a hársak igazán kellemesnek mondható illatpamacsait. Régi leírásokból is kitetszik, hogy a strapabíró hársfák évszázadok óta kedvelt, levegőtisztító városi növények. Közeli rokonként a családba vagy félszáz féle hársfa tartozik, de Magyarországon főként a kislevelű (Tilia cordata) és a nagylevelű (Tilia platyphyllos) fajt ismerik. A hársfák pontos meghatározása nem egyszerű. A kertekben rendkívül hasznosak azért is, mert lehulló leveleik nagyon hamar elbomlanak, ezért a humuszképzésben fontos szerep jut neki. Emellett a talajra kedvező hatással vannak gyökerei is, hiszen mélyre hatolnak és nedvesség s tápanyag után kutatva jól feltárják a talajt.

A nagycenki hársfasor már 250 éve áll

Ha péntek, akkor FitoFriday! Ezúttal a méltán híres Doktor House című sorozat és a növények kapcsolatát vesszük górcső alá. Sokan nem is veszik észre, de kedvenc bűnügyi filmjeink és orvosi sorozataink tele vannak botanikai utalásokkal. Egy-egy mérgezés, gyógymód vagy gyilkosság kapcsán rengetegszer fordulnak a forgatókönyvírók a farmakobotanikához vagy az igazságügyi botanikához. A Doktor House sem kivétel ez alól, sőt! Listánk korántsem lesz teljes, de a legfontosabb eseteket átnézzük néhány videó segítségével.

Ez a 3. évad 13. részéből kivágott rész nagyon érdekes kérdést vet fel: a természetes vagy a mesterséges gyógyszerek hatásosabbak, egészségesebbek?! A fent látott eset kicsit rávilágít a dolgok hátterére.

Egyiptomban már időszámításunk előtt használták fájdalom- és lázcsillapításra a fűzfa kérgének főzetét, mely még az 1800-as években is nagy népszerűségnek örvendett. De volt vele egy kis gond: hosszabb ideig tartó fogyasztás esetén komoly gyomorbántalmak jelentkeztek. Aztán 1899-ben került piacra a kéregből kivont anyaggal majdnem megegyező hatóanyagú Aspirin. A fában megtalálható szalicilsavból kikísérletezték az acetil-szalicilsavat, melynek már nem voltak ilyen mellékhatásai. Ez az eset nem teljesen egyedülálló. A kutatók számos gyógyszer fejlesztésénél nem a nulláról indulnak, hanem egy már ismert, természetben is megtalálható molekulát módosítanak, új gyógyszert előállítva ezzel.

A fenti videóból első látásra nem is tűnik ki, hogy itt bármilyen növényről lenne szó. De ha hozzátesszük, hogy a szkopolamin a burgonyafélék által előállított alkaloid, akkor mindjárt más a helyzet. Ez a vegyület nagyobb mennyiségben termelődik többek között a nadragulyában, a csattanó maszlagban és a beléndekben. (Ez utóbbiból készült régen a repülőkenőcs, melynek segítségével tudtak a boszorkányok repülni.) Idegrendszerünkön keresztül hat a belekre, a gyomorra, ezzel csillapítva a tengeri- és légibetegség okozta görcsöket. Azonban vigyázni kell vele, mert bizonyos dózis felett hallucinációkat, sőt halált okozhat!

Nagyot ugrunk, egészen a 6. évad 17. részéig. Ez az epizód aztán hemzseg a növényektől!

Bürök, orbáncfű, poloskavész, mérges szömörce, mind előszeretettel használt gyógynövény, vagy éppen híres méreg. Kezdjük is a bürökkel! Már az ókorban tudták, hogy hatóanyaga halálos méreg, és mint kivégzési módszert használták (gondoljunk csak Szókratészre, akit bürökpohár általi halálra ítéltek). Azonban itthon sem ismeretlen ez a növény. Összedörzsölve a koniin nevű anyag miatt egérhúgyszagú lesz, amit a méhészek használtak ki. Ezzel dörzsölték be a tüskés vagy nehezen megközelíthető fákat, hogy megakadályozzák a méhek odatelepedését. Mexikóban is igen elterjedt volt ennek a növénynek a használata. Őslakosok a horgászat megkönnyítése céljából összezúzták a növény szárát, a patakba lógatták, és az így elkábított halakat egyszerűen kifogták.

A mérges szömörce szerencsére nálunk nem honos, Észak-Amerikában viszont annál inkább. Az USA-ban évente 350.000-re tehető a mérgesszömörce-mérgezések száma. A benne található urushiol nevű anyag a bőrre kerülve allergiás reakciót vált ki (kiütések, bőrpír, duzzanat). Annyira ellenálló a  mérge, hogy orvosok azt tanácsolják, minden ruhadarabot, tárgyat, ami érintkezett a növénnyel, ki kell mosni, meg kell tisztítani, mert évekig képes lehet tovább mérgezni.

Folytatjuk...

Akit pedig érdekel, mi köti össze Charles Darwin, Bob Marley és Adolf Hitler személyét, jöjjön el szombaton 15 órakor a Füvészkertbe a következő FitoFriday-előadásra! És előtte ne egyen sokat!

Kiss Tamás

FitoFriday

A tavasz után az ősz a kedvenc évszakom főleg a színek és az illatok miatt. Ez utóbbiak közé tartozik a sült gesztenye és a sütőtök illata, mert nagymamám mindkettőt gyakran készítette. Igaz, gyerekkoromból csak a márványosan fehér héjú, lapított gömbölyű sütőtök hatalmas szeleteire emlékszem, de manapság már többféle közül válogathatunk.

Nagydobosi óriástök