Kapanyél

Hétvégén ünnep, de a tűzijátékig is van mit tenni a kertben.

A zsálya (Salvia officinalis) az egyik legrégebbi gyógynövény. Ezt bizonyítja latin neve, hiszen a 'salvia' jelentése gyógyítani.

Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringgal együtt húsok tartósítására használták, az akkori gyógyászatban főleg izzadásgátlóként alkalmazták. Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben fűszer- és gyógynövényként.

Szeretitek a kapormártást? És a kapros tökfőzeléket? Vagy a kapros-túrós lepényt? Esetleg a kovászos uborkát? Vagy bármit, ami kaporral készül? Tudtátok, hogy a középkorban boszorkányok varázslatai, szemmel verés, bájital ellen alkalmazták? Hogy az ókorban pénz helyett az adót kaporban is lehetett fizetni, olyan nagy értékűnek tartották?
Bevallom, én nem nagyon szeretem, és csak azért ültettem, mert jól néz ki. Pedig a kapornak rengeteg kedvező élettani hatása és sokféle felhasználási lehetősége van.

Ocimum basilicum - a tudományos név mindent elárul: az "ocimum" a görög "ózein" = 'illatozni' latinos változata, a "basilicum" pedig a görög "király" = "basileús" szóból ered. Innen származik a népies "királyfű" megnevezés is.

A menzai koszton megedződve igencsak meglepődtem, amikor először olvastam a babér (Laurus nobilis) történetéről.

Apollónnak, a művészetek istenének első nagy szerelme Ladón folyamisten lánya, Daphné nimfa volt, aki azonban visszautasította a közeledést. Daphné Apollón elől a hegyekbe menekült, ám ő oda is követte. Bánatában Daphné megkérte Péneusz folyamistent, hogy segítsen rajta. Így amikor Apollón át akarta ölelni, Péneusz babérfává változtatta a nimfát. Ez persze nem szabadította meg Daphnét Apollóntól, mert az isten a fát szent növényévé tette, ezért hordott babérkoszorút, és Apollón isten szertartásaiban is kiemelt szerep jutott a babérnak. Többek között a delphoi jósdában is babérágat égettek, a jósnők babérlevelet rágcsáltak. De nemcsak a jósok, hanem a művészek jelképe is a babér lett: a legjobb költők (és katonák is) babérkoszorút kaptak, innen ered a koszorús költő vagy az ül a babérjain kifejezésünk.
A kora középkorban feledésbe merült a babér jelentősége, de a reneszánsz idején újra divatba jött az ókor sok más jelképével együtt.