Kapanyél

Sokan panaszolják, hogy az idei évben a tujapusztulás soha nem látott méreteket öltött. Az okok az aszályos 2011-es év és a nagyon kemény tél. A növények ezek közös hatásának következtében kiszáradtak vagy legyengültek, és a betegségek elhatalmasodtak rajtuk.

Miért érzékenyek a szárazságra?

A tuják gyökérzetének fő zónája a föld felső 60 cm-re. A rendszeres öntözés hatására azonban "ellustul", sokszor csak 40 cm mélységben intenzív a növekedése, így a tartós szárazság végzetes lehet.

A nagy hőség a legtöbb pázsitot valószínűleg megviselte. Alapvető probléma a mélyre vágott fű, ugyanis a kánikulában 5-10 cm közötti magasságban kell tartani a gyepet, hogy elkerülhessük a nap perzselő hatásának káros következményeit. A gombabetegségek is ilyenkor támadnak a legintenzívebben, mert a meleg és az öntözés ideális feltételeket biztosít a szaporodásukhoz.

Mint minden távol-keleti díszkerti növény, úgy a kínai lilaakác (Wisteria sinensis) is különleges. Egyetlen hibácskája: a nagy téli hidegeket nem szereti, de japán változata (W. floribunda) nem ilyen kényes. Egy idősebb lilaakácot látva nem is kell magyarázni, miért érdemel a kertben kivételes helyet. Csavaródó hajtásaival és tavasszal díszlő 20-30 centis virágfürtjeivel hamar benő 60-100 négyzetméteres területet.

A legkorábban elvirágzó egynyáriakról már lehet magot gyűjteni. Nem is a magfogás a nehéz dolog, hanem a rendszerezés. Aki nem elég precíz, ne is fogjon hozzá, mert a sok mag hamar kaotikus összevisszaságba kerül. Azt is tudni kell, hogy hibridnövényekről nem érdemes magot szedni, mert ezek szülei csak egyetlen szezonra állnak össze, s a hibrid gyermek magjából nem saját magára hasonlatos növény lesz, hanem valamelyik szülőjére hajaz majd.