Kapanyél

Mostani gyomcsoportunkban a talajban telelő, szívós évelők szerepelnek. Több nehezen irtható gyom tartozik közéjük. Bár, ahogy a gyomsorozatunkhoz fűzött kommentekből kiderül, sokan kedvesnek, tetszetősnek tartják a kultúrkertekben tébláboló, de inkább rétekre, erdőszélekre való, gyomnak számító növényeket.

Mezei zsurló

Gyeprontó gyökeresek

Gyomsorozatunk mostani fejezetébe az igazán gonosz és nehezen irtható társaság tartozik. Sok kertészkedő életét keserítik meg a hemikriptofinok (H-sorozat), melyeknek a telet túlélő szervképleteik (törpe szár, gyöktörzs) a talajban függőlegesen állnak. E gyomok a gyepek, illetve évelő kultúrák nehezen irtható lakói. Majd később kiderül, miért, de egy rosszkor, rosszul elvégzett motoros kapálás nemhogy pusztítaná őket, a feldarabolás miatt inkább szaporítja a kellemetlen gyomkolóniát. Jellemző rájuk, hogy az okos, életmódjukat ismerő talajművelést nem tűrik, így a kalászos vagy kapás növények közt nem életképesek.

Galaj, pipacs, bükköny, árvácska, vérehulló fecskefű, konkoly, szarkaláb

A díszkertekben ritkábban, míg a gyepek, cserjesorok szélén gyakrabban megtelepedhetnek gyomsorozatunk második részének növényei. Az Ujvárosi Miklós által összeállított gyoméletforma rendszerben a T2-es jelző illeti ezt a szép virágokat is nevelő csoportot. Nagy kárt igazán nem okoznak, de azért nincs helyük a díszkertben, hiszen konkurensként felélik mások elől a tápanyagot, elszívják a nedvességet.

A T2-esek csírázhatnak ősszel és tavasszal is, tehát, ha sikerül a mostanában kihajtó apró növényt felismerni, jobb azonnal eltávolítani. Később, amikor erősebben gyökeresedik, netán elszórta virágonként sok száz magját, már nehezebb lesz. Ha a gyepen ütik fel fejüket, akkor a rendszeres fűnyírás általában kordában tartja őket, a szabad területeken pedig kapálással, sarabolással vagy talajtakarással lehet ellenük védekezni.

Közeleg az ősz és a nagy kerti szemetelés ideje. Ahol rendszeresen füvet nyírnak, a cserjék, fák lombját, a nyesedéket összeszedik, ennek eltüntetése komoly gondot okoz. Sokféle trükk létezik, amelyekkel csökkenteni lehet az ápolt kertben halmozódó szerves anyagot, de minden nem tömhető a kukába, nem gyömöszölhető a bokrok alá, és egyre több helyütt tiltják a szomszédbosszantó égetést is.

A bolti dió zömét ültetvénybe sorolt gyümölcsfák termelik, ezek már nem olyan hatalmas növények, mint amilyenek egy kisebb kertet szinte teljesen beárnyékolnak. Az ilyen fákat rendszeresen metszik, holott a dióról pont az ellenkezőjét terjesztik. Az óvatlan kertészt a gyümölcsfák méreteikkel is képesek meglepni. A legnagyobbra a dió nő, de egy magára hagyott alma- vagy cseresznyefa húszéves korára képes száz négyzetméteres területet árnyékkal borítani, és olyan magasba nyúlni, ahol csak a madarak vagy a darazsak képesek a termést leszedni. De egy idős diófán ezek sem tesznek túl. A diófák rutinszerű karbantartása sem egyszerű.