Kapanyél

A tolvaj fagyöngy

Őszi gyomsorozatunk záró részében a fán lakó élősködőket tárgyaljuk. Már az előző részek egy-egy növénye is kiverte a biztosítékot néhány kertbarátunknál. Többek ugyanis a hivatalos nomenklatúra szerinti gyomot szívesen látják kertjükben. Így volt egyik barátom is, aki a vaddohányt, ahelyett, hogy tövestől kitépte volna, inkább szétültette kertjében. Később meg is bánta.

Gyeprontó gyökeresek

Gyomsorozatunk mostani fejezetébe az igazán gonosz és nehezen irtható társaság tartozik. Sok kertészkedő életét keserítik meg a hemikriptofinok (H-sorozat), melyeknek a telet túlélő szervképleteik (törpe szár, gyöktörzs) a talajban függőlegesen állnak. E gyomok a gyepek, illetve évelő kultúrák nehezen irtható lakói. Majd később kiderül, miért, de egy rosszkor, rosszul elvégzett motoros kapálás nemhogy pusztítaná őket, a feldarabolás miatt inkább szaporítja a kellemetlen gyomkolóniát. Jellemző rájuk, hogy az okos, életmódjukat ismerő talajművelést nem tűrik, így a kalászos vagy kapás növények közt nem életképesek.

Galaj, pipacs, bükköny, árvácska, vérehulló fecskefű, konkoly, szarkaláb

A díszkertekben ritkábban, míg a gyepek, cserjesorok szélén gyakrabban megtelepedhetnek gyomsorozatunk második részének növényei. Az Ujvárosi Miklós által összeállított gyoméletforma rendszerben a T2-es jelző illeti ezt a szép virágokat is nevelő csoportot. Nagy kárt igazán nem okoznak, de azért nincs helyük a díszkertben, hiszen konkurensként felélik mások elől a tápanyagot, elszívják a nedvességet.

A T2-esek csírázhatnak ősszel és tavasszal is, tehát, ha sikerül a mostanában kihajtó apró növényt felismerni, jobb azonnal eltávolítani. Később, amikor erősebben gyökeresedik, netán elszórta virágonként sok száz magját, már nehezebb lesz. Ha a gyepen ütik fel fejüket, akkor a rendszeres fűnyírás általában kordában tartja őket, a szabad területeken pedig kapálással, sarabolással vagy talajtakarással lehet ellenük védekezni.