Kapanyél

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sem anyukám, sem anyósom nem engedi ki a fennhatósága alól a klasszikus befőzést (lekvárok, szörpök, befőttek, savanyúságok stb.), úgyhogy kedvemre vacakolhatok néhány különlegesebb vagy viccesebb növény eltevésével. Főztem már szörpöt rózsasziromból, mentából és levendulából, készítettem mazsolás-fahéjas hagyma-, rózsa- és levendulalekvárt, kandíroztam narancshéjat is. Legújabb szösszenetem a sárga paradicsomlé.

Az óvoda után sokáig nem hallottam róla, ott is csak az értelmetlen nóta kapcsán találkoztam vele és valószínűsíthető rokonával, bablencsével. Aztán szép lassan letisztultak a dolgok, kiderült, hogy az utóbbi nem egy botanikai öszvér, csicseriborsó pedig igenis létezik, még ha kevésbé is használjuk, mint a téli időszakban népszerű többi hüvelyest. Pedig megérdemelné!

A csipkebogyót termő vadrózsa nálunk is őshonos, ezt igen sokféle népies elnevezése is mutatja: közönséges vadrózsa, gyepűrózsa, csipkerózsa, hecsedli, hogy csak néhányat említsek. A csipkebogyó pedig a növény áltermése. (Azért áltermés, mert a valódi termésekkel ellentétben a kialakulásában a termőn kívül a virágnak más része - vacok, kocsány, esetleg a virágtakaró - is részt vesz.)

A pomelo (Citrus maxima) déligyümölcs, a legnagyobb citrusféle: a nagyobb példányok 30 cm átmérőjűek és 8 kg-osak is lehetnek, bár itthon ennél jóval kisebbeket lehet kapni. Igaz, az átlag narancshoz vagy grépfrúthoz képest még ezek is óriásiak. Első látásra azt gondoltam, hogy valami túltápszerezett grépfrút, de kiderült, hogy teljesen külön fajta.

Először Németországban ettem gyümölcstorta formájában, de akkor nem tudatosult bennem, hogy ez egy külön gyümölcs; azt hittem, a süti fantázianeve. Aztán néhány éve a piacon újra összefutottunk, és összeállt a kép.

Félig érett josta