Kapanyél

Úgy tűnik, a tavasz idén el is marad, a télből egyenesen a nyárba csöppenünk. A növények is szemmel láthatóan próbálják hirtelen behozni a lemaradást, így aztán egyszerre virágzik, burjánzik a kora tavaszi és a májusi virág, beindult a fű, vele a gyomok is, pedig még a télen elszaporodott moha is rajta van. Ideje hát a gyepet kicsit átszellőztetni.

A gyeplazítás biztosítja a fű szellőzését és megakadályozza a filcesedést, ami ideális környezet lenne a káros gombák és a moha számára. Ha a gyökereket nem éri elég oxigén és víz, a gyep elveszíti egészséges külsejét és szép zöld színét. Ennek oka az, hogy egy idő után a fűnyírást követően a gyökerek tövénél ottmaradt kaszálék összetapad és elzárja a víz, a fény és az oxigén útját a gyökerekhez. Így a gyep nem jut a számára szükséges tápanyagokhoz. Éppen ezért fontos, hogy ezt rendszeres gyeplazítással megakadályozzuk. Ehhez ma már remek gépeket használhatunk, vagy akár bérelhetünk is.

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén júniusban újra indul a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége, az AGRYA EU- díjnyertes kommunikációs programja, a "Vidék Kaland". Már várják olyan 18-35 év közötti városi fiatalok jelentkezését, akik elég ambíciót és erőt éreznek ahhoz, hogy egy munkahét erejéig a klaviatúrát vasvillára, az autó kormányát pedig a traktoréra cseréljék.

Szombaton a ragyogó napsütés mellett még kicsit csípős időre számíthatunk, de vasárnaptól az előrejelzések szerint már kezdődik a hamisítatlan tavaszi időjárás.

Aki már nagyon nem bír magával, elkezdheti a kerti tevés-vevést: egy kis metszés, vasárnap lemosó permetezés, korai zöldségek vetése, de igazából van még idő. Egy régi kertészbölcsesség szerint "amíg a föld a csizmára tapad, nem szabad a talajra lépni", márpedig erre mostanában még elég nagy az esély.

Viszont a szobanövényeket elkezdhetjük átültetni, főleg azokat, melyek látványosan megsínylették a téli időszakot. Legtöbbjük már beindult, új hajtásokat, leveleket hoz, megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

Aki már most utálja a telet, vagy eleve nyárpárti, annak a tegnapi országos hókáosz után némi felüdülést jelenthet M. Szilvi beszámolója Sydneyből, Sydneyről.

Sydney az Ausztrália dél-keleti partjain fekvő legnagyobb város és a legelső is, Új-Dél-Wales állam fővárosa. 1788-ban 11 vitorlás érkezett Port Jackson partjaihoz Arthur Philip kapitány vezényletével. A rakomány nem volt mindennapi, hiszen fegyenceket szállítottak; ők voltak Ausztrália első 700 betelepített lakosa.

Azt mondják, Sydney már a világ vége, de én sosem éreztem tehernek ezt a 16000 km-t, és több mint egy napos repülést. Többször megtettem oda-vissza és nyugodt szívvel mondhatom, hogy abszolút megéri a több átszállás és végeláthatatlan repkedés. Sydney hatalmas és gyönyörű. A nyüzsgő nagyváros keveredik lazasággal és nyugalommal. Nem rohannak, nem idegeskednek, mindenféle szívroham nélkül átkelhetünk a zebrán, mosolyognak különösebb indok nélkül, szóba elegyednek velünk bárhol, bármikor. Egyszerűen olyan élményt nyújt, amiből mi is tanulhatnánk egy picit. Sydneyben minden és mindenki nagyon jól megfér egy helyen. Sok-sok náció, belvárosi felhőkarcolók, hatalmas parkok, strandok alkotják a nem mindennapi város szépségét.

Operaház, Harbour Bridge, Sydney látképe a Botanikus kertből

Sydney egyik szabadon és ingyen látogatható botanikus kertje a Királyi Botanikus Kert (Royal Botanic Garden), mely az év minden napján nyitva áll.

A sok közszájon forgó tanács ellenére a karácsonyra megvásárolt mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) ünnepek utáni életben tartása csak olyan, különleges körülmények között lehetséges, amelyeket egy átlagos lakásban képtelenség megteremteni. Persze más a helyzet Mexikóban, ahol ez a növény őshonos. Ott nem a lakásban, hanem parkokban, kertekben tartják a három-négy méteresre megnövő, lombhullató bokrot. Klímánkon ezért inkább ajánlható az évenkénti vásárlás, mint a vergődés. Aki kudarc nélkül meg akarja úszni a mikulásvirág-kalandot, jobb, ha (cserepes) vágott virágként kezeli.

Mexikóban nincs szükség trükkökre